Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

szervez, oroszlánrészt vállal az 1896-os millenniumi nagy kiállítás néprajzi falujának megszervezésében. Szinte állandó munkatársa volt a különböző politikai lapoknak; pl. a következőknek: Magyar Polgár; Ellenzék; Függetlenség; Egyetértés; Arad és Vidéke; Budapesti Hírlap; Vasárnapi Újság; Magyarország és a Nagyvilág; Fővárosi Lapok. Az 1894-ben Miskolcon elmondott programbeszéd magában foglalja Herman Ottó egyetemesen hirdetett politikai programját, illetve abban a történeti szituációban vallott konkrét nézeteit. A dualizmus korának társadalmi-gazdasági problémáit lényeglátással, pompás elemzőkészséggel szemléli. Kétségtelen, nem volt vezéralakja a kor politikai életének, de markáns egyéniségű, kérlelhetetlenül becsületes, minden tekintetben megvesztegethetetlen, elveiért mindent vállaló jelentős politikus volt. Stílusa emelkedett, szónoki fogásokkal tűzdelt, retorikához értő ember munkája. Néhol átsüt rajta nemcsak a nagy politikai példakép, Kossuth Lajos fenntartás nélküli tisztelete, talán szónoki stílusa is. Elmondhatjuk továbbá Herman Ottó miskolci képviselői beszámoló beszédéről, hogy annak politikai tartalma korábban, tehát a 19. század utolsó évtizedében progresszívnek, úgymond „haladónak" tekinthető. Szól a társadalmi egyenlőtlenségről, azt nem fogadja el örök érvényűnek. Fellép a maradiság, a retrográd erők ellen, elismeri a társadalom mozgását, változását, fejlődését. A társadalmi mozgásformákat is a biológus evolucionista szemüvegén át szemlélte, ezért nem jutott el a marxizmusig. Ennek ellenére szimpatizált több kérdésben a munkásmozgalommal, sőt kapcsolatot is tartott fenn egyes képviselőivel. A társadalom belső fejlődésében hitt elsősorban, de elismert néhány forradalmat, elsősorban a polgári forradalmakat, így pl. a 18. század végi francia, valamint a magyar 1848-49es forradalmat. A miskolci választói beszámoló beszédében kifejti egyházpolitikai nézeteit is. Javasolja a polgári házasság bevezetését, valamint az anyakönyvezés államosítását, a zsidó vallás törvénybe iktatását, a vallás szabad gyakorlását, sőt az egyházi vagyon állami kezelésbe vételét. Bírálja az antiszemitizmust, azt társadalmi-gazdasági okokra vezeti vissza. Jelentős terjedelmet szentelt belpolitikai nézeteinek kifejtésére. Nem tartja igazságosnak a fennálló választási rendszert, javasolja a szélesebb körű önkormányzat bevezetését. A nemzeti függetlenség elvén áll, harcol a dualizmus ellen.

26 A miskolci beszéd ékesen bizonyítja, hogy nem fogadja el az 1867-es kiegyezést. Ellenez minden párttal és kormánynyal való együttműködést, amely a kiegyezés alapján áll. „Én a radikális szert, hazám függetlenségét követelem" - mondta beszédében. Nem ért 34