Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

den pártnak és minden kormánynak, a mely ezen az alapon áll, tehát ellenese a most uralkodó szabadelvű pártnak és a Wekerle kormánynak is. Ha én az egyházpolitikai kérdések terén találkoztam a többséggel és kormánnyal úgy ez azért történt, mert a kormány és többsége oly elvek megvalósítását vett fel programjába s hozott a törvényhozás elé, a mely elveket én nem tavaly óta, hanem azóta vallok, a mióta gondolkozom: itt tehát az elvhűség kérdése forgott fenn részemről s én szabad akaratból teljesen önszámtamból jártam el úgy, a mint azt a programban meg is mondottam. De én ennek a kormánynak azért is ellenese vagyok, mert nem bírta, vagy nem merte magát a nemzettel azonosítani akkor, a mikor a legigazibb, legszentebb hazafias kötelesség ezt parancsolta neki. örökös vád hangzik fel a kormány ellen a budavári honvédszobor és még ennél is nagyobb Magyarország legszentebb sírja felől. A nemzeti pártról kevés mondani valóm van. Közjogi tekintetben épp olyan tnessze áll tőlem, mint a kormány és pártja, azt pedig hogy miért volna éppen ez a párt az igazi nemzeti, azt nem tudom. Egyetlen formulázott követelése a Magyarországon felállítandó, magyar tannyelvű Katonai Akadémia, mely követeléshez a párt egyik tagja a delegáczióban azt a magyarázatot fűzte, hogy ez a nevezetes magyar Akadémia a közös hadsereg részére neveli a tiszteket, úgy, hogy tökéletesen tudjanak németül. Én ezt a dolgot nem vehetem komolyan tárgyalás alá s csupán annyit jegyzek meg, hogy különös „nemzeti" párt az, a melynek nem kell önálló magyar nemzeti vámterület, magyar nemzeti hadsereg, de kell egy katonai Akadémia, tehát a magyar nemzeti hadsereg házának a kéménye s az is német füstöt bocsásson!... Most pedig soron van a függetlenségi és 48 as párt, melyről - nem tagadhatom - csak fájdalommal emlékezhetek meg. Tisztelt polgártársaim! Én tagja és részese voltam annak az országos népgyűlésnek, mely 1874 ben Budapesten nehéz vajúdásoknak vetett véget s a legnagyobb magyar tanácsa alapján alkotta meg a tiszta függetlenségi programmot. Ez a tiszta programm alkotta meg kiinduló pontját annak folyton fokozódó győzelmi menetnek, mely a függetlenségi pártot oly hatalmasra növelte. Magam ennek a programmnak vagyok híve s állítom, mert be is bizonyíthatom, hogy ezt a programmot azóta semmi féle országos népgyűlés sem nem módosította sem nem érintette. De módosította és érintette az ú. nevezett „központ" 1884 ben, noha jogszerűen csak végrehajtója, őre lehetett annak, a mit az 1874 ki nagygyűlés alkotott s én fájdalommal constatálom, hogy 1884 óta napirendre kerültek az egymást kizáró magyarázatok ezeknek révén a párt villongások, a pártélet nagy kárára. Ezek a magyarázgatások és villongások voltak okai, a pártkötelékek meglazulásának a következetesség meggyöngülésének s a következmény az lett, hogy a szabadszellemű haladás nagy kérdései, a melyik az 1874 es pártra erősbítőleg hatottak, a függetlenségi és 48 as pártok megbontották, eresztékeiben szétszakgatták, mert kitűnt, hogy a szabadszellemű haladás kérdéseiben a párttagok között össze nem egyeztethető ellentét forog fenn. Én a szakadás idején nem voltam képviselő a midőn az Önök kegyes bizodalma megtalált, kijelentettem, hogy megmaradok eredeti álláspontomon s csatlakozni óhajtok azokhoz, a kik Magyarország állami függetlenségét a szabadszellemű haladással szerves kapcsolatban levőnek tartják; ezt meg is tettem s így vívtam a harczot, mai napiglan. A függetlenségi és 48 as párt egyik vezére, s most elnöke, Szolnokon tartott beszámolójában nagy örömmel mondja ugyan, hogy daczára az elvi eltéréseknek, melyeknél fogva a párt az egyházpolitikai kérdésekben kétfelé szavazott a párt mégis együtt maradt, a mi igaz is; de ez az együttmaradás nem különb annál, a mely a vizet és az olajat egyazon edényben 31