Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

az egyedül üdvözítő jelszót. Vasárnap nagy pártgyűlést tartott a csizma­diaszínben, a hol a három főkortes tartotta buzdító sprechekkel a lelkes párthíveket. Ma érkeznek meg a fővárosi segédcsapatok, magának a fő­vezérnek, Eötvös Károlynak parancsnoksága alatt, hogy ékesszólással támogassák a Herman Ottó ügyét, ki ugyancsak ma délután tartja a prog­rambeszédjét a csizmadiaszín udvarán. Lesz diadalkapu, virágbokrétás leánydeputáció, bandérium, cigányzene, díszvacsora... mi azon tűnő­dünk, micsoda fogadtatásban részesülne Kossuth Lajos - ha egyszer eszébe jutna hazajönni..." 10 A korabali miskolci sajtó pontosan leírta az eseményeket. Herman Ottó és kísérete június 1-i bevonulásáról a másnapi lapok már részletesen hírt adtak: A menet 40 kocsiból állt, azt 27 zászlóvivő lovas banderista kísérte. A nagyszámú helyi nézősereg között sok volt a tanuló ifjúság. A menetet Lukács Béla rendőrkapitány nyitotta meg, az első kocsiban Herman Ottó ült a Függetlenségi Párt helyi elnökével Kovács Lajossal. A második kocsiban a tudós képviselőjelölt neje Bársony János alelnök társaságában, a harmadikban Eötvös Károly, Károlyi Gábor, Madarász József, Horváth Ádám és Sturman György képviselők ültek. 11 „Á diadal­kapu előtt fehérbe öltözött hajadonok nyújtottak virágbokrétát Herman Ottónak és nejének, ki eljött, hogy megossza férjével a harcz küzdelmeit, fáradalmait." 12 A miskolci mandátumot és Herman Ottó képviselőségét fontosnak tartották, elkísérte őt a párt országos vezérkara. A menet a Korona-szálló elé hajtatott, itt szálltak meg. Később Herman Ottó hin­tón látogatást akart tenni. A lovak a Kossuth utca „torkolatán" elbuktak és egymásra estek, ezt rossz ómennek tekintették. A Függetlenségi Párt jelöltjével mindvégig következetesen ellenségesen viselkdő Borsodme­gyei Lapokban „Sok hűhó... semmiért" c. cikkben, többek között a kö­vetkezőket olvashatjuk: „Bevonult Herman Ottó s bevonult kíséretében az Eötvös-párt egész gárdája. ...ez a külföldön és külföldnek élő nagy tu­dós, ki csak akkor látja jónak közénk vitorlázni, ha egy mandátum ürese­dik... többet foglakozott a tenger partján a hering halászattal, mint a kis­iparosok megélhetésével, anyagi helyzetük javulását előmozdító iparos érdekekkel." Ez után egy egész cikkben, több hasábon át foglalkoznak azzal, hogy a független államiság teljesen haszontalan Magyarország ré­szére. 13 A miskolci képviselőválasztás eseményeit folyamatosan figye­lemmel kíséri mindegyik helyi újság, hírt adnak róla a fővárosi lapok is. 14 A választás napján, 1893. június 6-án, a folyamatosan ellenséges Borsodmegyei Lapok cikkírója a következőképpen summázza Herman Ottó programbeszédét: „Régen hallottunk annyi ki nem forrott s éretlen 22

Next

/
Thumbnails
Contents