Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

30. kép. Ivócsanakok A pásztorművészetre Észak-Magyarországon a fafaragás a legjellemzőbb. Fából faragták a különböző dobozokat, pl. a sótartókat is, valamint a tarisznyára akasztott ivóedényt, a csanakot, amellyel szomjuk oltására a források vizéből merítettek. Domború faragással díszítették a juhászkampót. Jellemzője különösen a palócföld fafaragásának a növényi ornamentika mellett a figurális ábrázolás. Gyakori a bibliai jelenetek kifaragása, amely ugyancsak a középkori művészet hatását őrzi. A domborművű faragás mellett az ón öntéssel és a sárgaréz csíkokkal kivert pásztorművészeti darabok is. A fazekasság kettős arculatot mutat. A házbelső alakulása miatt lassan fejlődött az ún. díszkerámia. Igen sok fazekasközpontban készítették az alig díszített használati edényeket. Ugyanakkor egyes központokban, főképpen az Alföld peremén kivirágzott a díszes kerámia. A legmagasabb csúcsokra Mezőcsát, Miskolc és Sárospatak fazekasai jutottak. Miskolcon már a 17. században is jeles fazekasmesterek dolgoztak. A céh 185