Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

Hegyalja irodalmi emlékei (1980), Magyar írók kapcsolatai Tokajjal (1981). Pap Miklós irodalmi munkásságot is folytatott, a szó szorosan vett értelmében vett irodalmi, 1955 és 1960 között több történeti játékot írt, Rákóczi Tokajban, Balázs deák, Arany ágacska és Bige Márton botja címmel. Mind a négyet előadták Tokajban. Tokaj c. útikalauza 1963-ban jelent meg. Több tanulmánya jelent meg elsősorban megyei kiadványokban: A tokaji termelőszövetkezet története (Borsodi Történeti Évkönyv, I. 1969), Tokaj legújabbkori története (Borsodi Történeti Évkönyv, V. 1974.), Tokaj iskola- és művelődéstörténete a felszabadulásig (Borsodi Történeti Évkönyv, VI. 1979), A XVII-XIX. századi Bodrog és Felső-Tiszái halászrendtartások (megjelenés alatt), a tokaji borról pedig most van egy nagy terjedelmű kézirata a Gondolat Kiadónál. Készített és beküldött jó néhány pályázatot a megyei és országos helytörténeti és néprajzi pályázatokra. Itt többször nyert megyei első díjat, elsősorban politikatörténeti pályamunkáival: „A Tanácsköztársaság napjai Tokajban", „Tokajiak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban", „Tokaj felszabadulása". Két második díjat nyert 1975-ben és 1980ban az országos „Tanító múzeum" pályázaton, „A tanulóifjúság múzeumpedagógiai foglalkozásának lehetőségei és gyakorlata a múzeumban", illetve „Egy vidéki kis múzeum kapcsolata más művelődési intézményekkel" címmel. Mindezeken kívül több anyaga félkész vagy kész kéziratban van: így pl. a helyi gyufagyár és konyakgyár története, Tokaj földrajzi nevei, a település híres pincéi, műemlékei stb. A megyei Múzeumi igazgatóság most adja ki „Két hegyaljai napló" c. kéziratát. Pap Miklós életútját hivatalos elismerések is kísérik. „Szocialista Kultúráért" kitüntetést három alkalommal (1958, 1962, 1976) is kapott. Kapott kitüntetést honismereti munkájáért (1980), társadalmi tevékenységéért (1979) és a Hazafias Népfrontban kifejtett munkájáért (1977). Pap Miklós elsősorban tevékeny ember. Munka nélkül nem élhetett és ma sem élhet. Tevékenységét egykori tanítványai ezerszám emlegetik, múzeumi munkájában százezerszám gyönyörködtek, tanultak belőle. Tevékenysége markánsan kiemelkedik Tokaj kulturális életében. Csendes ember, munkáját is szerényen végzi. Mindenkinek mindig szívesen segít, a közért bármikor síkra száll. Hallottam tőle említeni Széchenyi István híres mondását: „Ha lenyesik szárnyaimat lábaimon járok, ha lenyesik lábaimat kezeimen járok, ha lenyesik kezeimet hason fogok csúszni, csak használhassak." HOMKözl., 19. 1981. 175-179. 181