Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

zattak különböző cseresznyefajtákat, almát, körtét és kajszibarackfajtákat. Felsőkálosánál diófaerdőt telepítettek. A Balogi-völgyben régóta szokásos az, hogy a szántóföldek mesgyéit gyümölcsfákkal ültetik végig. Sajógömörön híres sárgadinnye, a putnoki járásban sok jó szőlő terem. A megye bortermelése az 1830-as években felmehetett 20 ezer akóra is. A történelmi Gömör megyének csak kis része esik hazánk területére, ez mintegy 21 település. A táj déli részén, elsősorban a Sajó és a mellékfolyócskák völgyeiben nagyobbrészt magyar anyanyelvű lakosság él. A megye északi és északnyugati részeiben szlovák lakosság található. A két nép századokon át békében élt, mígnem éket nem vert közötte a kapitalizmus évtizedeiben a nacionalista uszítás. A feudalizmusban pedig nem az egyik nép nyomta el a másikat, hanem a feudális uralkodó osztály, a földesurak egyaránt a szlovák és a magyar jobbágyokat. A kapitalizmus idején a dolgozó nép egy oldalon állt. Nem az egyik nyelvű nyomta el a másikat. Ezt sohasem szabadna elfelejtenünk! A két nép történeti egymás mellett élése alatt sokoldalúan hatott egymásra. Azonos volt a gazdálkodása, egyformán élték az erdőt, a pásztorok szókincse és tudásanyaga is sok rokon elemet őriz. A népszokások, a dramatikus játékok, különösen a népmesék és a népdalok ugyancsak sok rokonságot mutatnak. Egy jeles magyar néprajzkutató idevonatkozóan igen megszívlelendő gondolatot fogalmazott meg: Európa népei nem is tudják, hogy lélekben milyen közel állnak egymáshoz. A gömöri magyarság mindig élénk kapcsolatot tartott az Alfölddel. A Túróc- és Murány-völgyi fazekasok ekhós szekereikkel hordták le a cserépedényeket. A Csetnekvölgyi Páskaházáról meszet és faszenet, valamint fa mezőgazdasági eszközöket szekereztek le délre. A köviek szekerekkel mentek le Makóra hagymáért, a nyíregyházi tirpákokhoz pedig szalonnáért. A rozsnyói vászonfehérítőket jól ismerték Debrecen piacain és vásárain. A gömöri táj történeti emlékekben is igen gazdag. Várait és várhelyeit DOBOSY László dolgozta fel példamutató gondossággal. E munkát a miskolci Herman Ottó Múzeum adta ki 1975-ben. Kelemér határában áll a Mohosvár, a Kelemér patak és a Szörnyű völgy között. Putnok határában két vár emléke maradt ránk. Hagyományok őrzik a huszita-harcok emlékét. A néphagyomány szerint itt kapáltatta meg Mátyás király a gömöri bírót. A gömöri táj egyik legjobb monográfiájának tekintjük még mindig HUNFALVY János: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása c, Pesten 1867-ben, tehát több mint száz esztendeje megjelent