Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

lönböző megyékben különböző intenzitással megy ezeknek a helyben megőrzött tájházaknak a szervezése és a megnyitása. Van ahol erőtelje­sebben, van ahol kevésbé. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mi már 20 fölött tartunk a tervezgetésekben, sajnos nem mindig szakszerűen vá­lasztjuk, választják ki az objektumokat. A szakmai szempontok azt kí­vánnák, hogy a tájházakat tájegységenként, építészeti stílusonként, tár­sadalmi rétegek szerint, lehetőleg az idegenforgalmi folyosók mellékén kellene kiválasztani. Szóval nagyon sok tudós szemponttal kellett volna kiválasztani azt, hogy hol és milyen épületeket őrizzünk meg. Mondhat­nék olyan példát is, hogy voltak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében olyan falvak, pl. Perkupa, amelyek kőművességgel foglalkoztak. És a környékben egyfajta háztípust, díszítést honosítottak meg. A válogatás­nál sajnos ezek a szempontok alig érvényesültek. A házakat megvásárolják, elkészül a Műemléki Felügyelőség által jóváhagyott terv, majd ez alapján elkészül a helyreállítás és ezután kap­ják meg a múzeumok. Az etnográfus muzeológusok kimennek, össze­gyűjtik a berendezési anyagot, ez után berendezik a házat az arra a tájra és objektumra jellemző múlt század végi vagy századfordulói állapotnak megfelelően. Az ünnepélyes megnyitó után kezdődnek a gondok. Fele­lősséggel állíthatom, hogy beláthatatlan muzeológiai és restaurálási gondjai vannak a helyben megőrzött tájházaknak. A házaknak minde­gyike szigetelés nélkül épült. Ezeket a házakat természetesen a helyreál­lítás során sem szigetelik, nem úgy készülnek el, mint a skanzenben. Az épületek mindegyike nedvesedik. Ezekben a házakban nem fűteknek, ezt szinte lehetetlen megoldani. Fűtsük a kemencét vagy a sparheltet? Ezekben a házakban nem laknak. A fűtés hiányával teljesen más az épü­let mikroklímája. Mivel itt nem laknak, hiányzik az ajtók nyitogatásával együtt járó légmozgás, tehát nem cserélődik benne a levegő. Ha egy egér­lyuk keletkezik vagy leesik egy tapasztás, egy tisztességes parasztgazda azt rögtön betömte vagy visszatapasztotta. A rendszeres felújítás sajnos nem megszervezett. Minden nedvesedik, minden penészedik, lassan minden tönkremegy benne, és ez csak néhány év tapasztalata. Nagyon ér­demes lenne revízió alá venni egyéb vonatkozásban is az ilyen „in situ" népi műemlékeket is. A helyben megőrzött tájházakat ilyen körülmé­nyek között még néhány évtizedre sem fogjuk tudni megőrizni! A tájhá­zakkal meglehetősen sok gondja van mind a muzeológusnak, mind a res­taurátor-laboratóriumnak. A fémeszközök rozsdásodnak, még a cserép-, üvegeszközök valamiféleképpen megállják, de a textíliákat évenként tisztítani, kimosni, rendbeszedni stb. kellene. Nem tudom szabad-e 155

Next

/
Thumbnails
Contents