Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

ben Budapestnek adták, ennek megszervezésén igen sokat fáradozott. Az itt kivívott nemzetközi elismerés hatására elfogadták tervezetét, a vallás- és közoktatási miniszter létrehívta a Magyar Ornitológiai Központot. Itt hárman dolgoztak, élén Herman Ottó mint tiszteletbeli igazgató állt, a még Kolozsvárról ismert Pungur Gyula tanár volt az asszisztens, valamint Gaal Gaszton mint önkéntes munkatárs. Az évi támogatás, csupán 2000 korona volt. Jó néhány évi kemény munka után 1894-ben megindítja az AquillaX, az Ornitológiai Központ madártani szakfolyóiratát.

2 A Magyar Néprajzi Társaság megreformálására 1892 februárjában Herman Ottó tett javaslatot, ezt követően rövid időre a társaság elnökévé is választották. XANTUS János halála után, 1894-ben felajánlották neki a Néprajzi Múzeum igazgatói székét, ezt azonban szabadelvű párti képviselőtársai javaslatára nem fogadta el. Herman Ottót tágabb tekintetben is érdekelték a kultúrpolitikai kérdések „Nagy igazságot mondott Herman Ottó nem egyszer a Házban, mikor megjegyezte: Magyarországnak két képe van, Magyarország a jelentésekben és Magyarország a valóságban." - írja róla LAMBRECHT Kálmán. Publikációs jegyzéke igazolja, hogy számtalan előadást tartott, nemcsak tudományos fórumokon, hanem - mai szóhasználattal élve - a közművelődést szolgálót is a nagyközönség számára. Szervezett olvasóegyletet, támogatta a középiskolák és egyetemek átszervezését, színházak fejlesztését. 2. Jelentős muzeális gyűjteményegyütteseket hozott össze. A múzeumi munkával, konkrétabban a preparálással Bécsben - még lakatossegéd korában - ismerkedett meg a Hofmuseum Naturalienkabinettjében. Tudását 1864-től 1872-ig Kolozsváron, a tudós BRASSAY Sámuel irányítása mellett fejlesztette, itt vált belőle - autodidakta módon - kutató, sőt tudós. Az Erdély Múzeumot fenntartó Múzeumi Egylet őszi ülésén mutatta be első tanulmányát, a kaba-sólyomról.

3 Több alkalommal járt gyűjtőúton az erdélyi Mezőségen. 1867-ben nagy igyekezettel dolgozott azún. Tauscher-féle madártojás és bogárgyűjtemény megszerzésén, 1868 őszén a pesterei Igrici barlangban talált barlangi medve csontvázakkal vetette meg a múzeum őslénytani gyűjteményét. A gyűjtemények további gyarapításáról LAMBRECHT Kálmánnál a következőket olvashatjuk: „1869 január havának második felét Mezőháton töltötte jegeshalászattal. Ez az útja is gyarapította a múzeum gyűjteményét, amely Herman Ottó gondozása alatt igazán gyors léptékben fejlődött. Második mezőségi kiszállása 2343 állattal gazdagította az Erdélyi Múzeumot, a tojásgyűjte-