Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

zékkel. Ugyanez a lap 1897. február 9-én is hírt adott Szemere Attila és Lánczy Leó miskolci országgyűlési képviselők tiszteletére adott bankettről és az ott elmondott beszédekről.

24 Február 8-án felszólalt a kereskedelmi tárca költségvetésének vitáján is. Úgy tűnik nem tétlenkedett a Házban. A Magyar Újság (VII. 334. sz. 1898. december 2.) 1898 decemberében a címoldalon másfél hasábban számol be Szemere Attila beszédéről. így kezdi: „Szemere Attilának ma nagy sikere volt a házban. Igazságainak súlyos ostorcsapása alatt feljajdult az ellenzék." Itt, többek között, Apponyi Alberttel is összeakasztotta a bajuszt.

25 Parlamenti mandátuma lejártakor, 1901. szeptember 16-án Miskolcon képviselői beszámoló beszédet tartott a Korona Szálloda emeleti dísztermében, zsúfolt terem előtt, délután 4 órakor a mandátum lejárta alkalmával. Először beszámolt az országgyűlés elmúlt időszakának jelentősebb eseményeiről, majd támadta Károlyi Sándor gróf gönci beszédének antiszemita vonatkozásait. Azt hirdeti, hogy „Mindenki magyar, aki magát annak tartja."

26 1901-ben, az új választáson azonban már nem sikerült bejutnia a Házba. 1905. július 22-én alig betöltve 46. évét, akkori szóhasználat szerint, „szívszélhűdésben" hirtelen elhunyt. Hamvait - nagy részvét mellett helyezték el a Kerepesi úti temetőben. Koporsójánál 1905. július 24-én ott állt a családja mellett párttársai, képviselők, barátok, művészek, a magyar közélet jeles képviselői. Szabó Aladár református lelkész búcsúztatta, sírját teljesen beborította a sok koszorú és virág. A magyar politikai és közélet ezen ismert alakjának halálára hírül adta, illetőleg életútját méltatta a teljes magyar sajtó: A Pesti Napló 1905. július 23-án így méltatta életútját: „A gyászhír nagy részvétet keltett mindenütt, ahol ezt a kedves egyéniségű embert ismerték. Fiatal kora óta volt része a közéletben: mint író kiváló műveltségével, mint politikus önzetlen hazafiságával, s mint ember puritán jellemességével, jóságával és figyelmességével nyerte meg minden ismerős becsületét." Ugyanezen cikk végén szó esik már tevékenységének korlátairól is: „Modorával, műveltségével, nagy ügyességével sok olyan dolgot simán tudott elintézni, amibe mások belebuktak. De nem tudott végigcsinálni semmit. A türelme elhagyta, elvesztette a kedvét."

27 A Vasárnapi Újság halála napján így méltatta: „Nagy, bár sok tekintetben egyenetlen tehetség, ritka szellemes, sokat látott, tanult és sokat próbált ember szállott vele sírba, egyike politikai és írói világunk legere106