Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

JEGYZETEK [I] Ezt kétségtelenül bizonyítják azok a bejegyzések, melyek a telkibányai református és a gönci katolikus plébánia anyakönyveiben találhatók a bányászatra vonatkozóan. [2] Adatok a regéczi porcelángyártás történetéhez írott tanulmányában. Művészettörténeti Tanulmányok, Bp. 1957.110-112. [3]U.o. [4] A kassai Pivirotti-féle kőedénygyárnak Debrecenben is volt lerakata. Nem véletlen, hogy a telkibányai gyár is ebben az irányban próbálta piacterét megnövelni. [5] A Hunyad megyei Batizon - a Naláczy grófok birtokán - már 1805-től működik kőedénygyár, amely nemcsak fehér és világosbarna kőedényt készített, hanem feketét is. Tulajdonképpen ez volt Batiz specifikuma, amely iránt már ekkor országos érdeklődés mutatkozott. Katona Imre: A magyar kerámia és porcelán. Bp. 1978. 7] U.o. A kőedény anyaga. Magyar Üveg- és Agyagújság, 1907. nov. 15. 8] Hasznos Mulatságok. 9] Ausztriából importált kvarccal dolgozott a herendi gyár is, kőedénygyárainkról nem is beszélve. [10] A fejezetet Petiik Lajos: Agyagiparosok könyve, Bp. 1913. és Wartha Vince: Az agyagipar technológiája c. műve alapján írtuk. [II] „Az első időszakkal foglalkozó Mihalik Sándor bőséges adatanyagot közölt a gyár belső életére és az ott folyó munkákra vonatkozóan. Az adatok, a hercegi levéltár iratanyagának dokumentumai tanúskodnak arról, hogy a termelés legfejlettebb szakaszában is megmaradt erősen manufakturális jellegűnek. Ugyanakkor a kelet-magyarországi nagyobb városokban, Kassán, Ungváron, Sárospatakon, Eperjesen és Miskolcon árulták a készítményeket. A regéci műhelyeket később áthelyezik Telkibányára, ott, hasonlóan a bécsi és a hazai gyártmányokhoz, az edényeket nyers állapotban látták el jegyekkel, az uradalom nevével (Regéc) és a gyártást jelző időpontot három számmal, az ezres elhagyásával." Molnár László: Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon. Bp. 1976. 76. [12] Ezt nemcsak a helyi kaolin bányászatra utaló adatok bizonyítják, hanem a telkibányai készítmények is, melyek zöldes-sárgás alapszínűkkel eltérnek a cseh és német porcelánoktól. [l3]Mihalik a Művelődéstörténeti Tanulmányokban írt cikke, 115. [14] özv. Kolosy Györgyné, Nagy Anna levele Bretzenheim Ferdinándhoz. Telkibánya, 1845. nov. 25-én. „. . . Férjem, ki Herczegségének tizenhét évek le folyta alat a Gyárnak hasznos és hüvséges szolgája volt lenni megszűnt - engemet hat neveletlen árvákkal gyámoltalan és siralmas özvegységre juttatott, ő noha élet ideje mellett még tovább is élhetett volna, de hűségét be akarván bizonyítani annyira munkálkodott, hogy egességét elvesztette mely néki halat okozott". Folytatódik, hogy az éhenhalástól őfelsége mentse meg. [15] A gyárra fordított költségek évenkénti alakulása - emelkedése és csökkenése világosan mutatja a gyár körül és a gyárban folyó munkajellegét, alakulását. 1825-ben: 15.532 ft. 15 kr. 1826-ban: 760 ft. 25 kr. 70