Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

tettel azonban a körülményekre és sajátos lehetőségeinkre, mégis a megfelelően szervezett kőedénygyárakban látja a kiutat a mélypontról. A szakemberek másik része — élükön az ungvári agyagipari szakiskola igazgatójával, Pap Jánossal és örley Jánossal — „a magyar porczellán"-ban látja üzemi kerámiánk felvirágzását. örley János a végső konklúzió levonásától sem retten vissza: „A könnyű kőedény csillaga letűnt. Ezt a silány árut alig lehet már értékesíteni, mert nálánál a legrosszabb porczellánselejt is jobb. Ezzel tisztában vannak gyárosaink is kivétel nélkül oda törekedvén, hogy a kemény kőedénygyártásra térhessenek át. Ezt a törekvést sajnálom, mert végpusztulásba fogja őket kergetni három okból: mert a mi agyagjaink nem alkalmasak kemény kőedény készítésére. 2., mert közönségünk a kemény kőedényt nem kedveli, 3., mert a kemény kőedény előállítása is ugyanannyiba kerül, mint a porczellán előállítása. Vegyük most tekintetbe még azt is, hogy összehasonlíthatlanul nehezebb kifogástalan kőedényt készíteni, mint porczellánt és hogy a kemény kőedény gyártása csak nagy tőkével, nagy berendezéssel lehet versenyképes, míg a porczellánt kisebb berendezéssel is jövedelmezően lehet készítem, minden hozzáértő előtt tisztán fog állani, hogy a most uralkodó törekvés, Magyarországon a kemény kőedénygyártást meghonosítani, meddő, kárbaveszett dolog. Megkísérelte azt már az egykori budapesti Fischer gyár is, megkísértette(!) Herend is, mindkét helyen szerzett tapasztalataim késztetnek arra, hogy újabb áldozatoktól visszatartsam azokat, kiknek még nem törött bele ebbe a kemény dióba a foguk. A teóriában, megengedem, találnak érveket a kemény kőedény mellett, a gyakorlat embere ezeket az érveket egy érintésre el fogja oszlatni." „A kérdés tehát oda redukálódik, — vonja le végső konklúzióként örley —, hogy lehet-e versenyképes porczellánt gyártani hazai anyagokból, és ha igen, miért nem gyártanak?" Majd így folytatja: >r

Mint az agyagipar egyéb ágainak meghonosításában, úgy a magyar anyagból való porczellángyártás megkezdésének érdeme is Zsolnay nevéhez fűződik, ki tudomásom szerint — írja örley János - nemcsak izolátorokat, hanem egyéb technikai czikkeket, sőt vendéglői készleteket is gyárt. Ez utóbbi kétség kívül fontos fogyasztási czikk, melyből nagy mennyiséget hozunk be Csehországból. Az igazi tömegáru azonban nem ez, hanem a közönséges tányér, tál, csésze, asztali kávés, tea és mosdókészlet. Ezeket még Zsolnay nem készíti. Bizonyára nem azért, mert gyára már most is olyan sokoldalú, hogy további kibővítése ezidő szerint nem kívánatos". „Az a körülmény, hogy évi porczellán behozatalunk az 5 millió koronát meghaladja és az a tudat, hogy nyersanyagjainkban fekvő nemzeti kincsnek kihasználatlanul hevernek a föld mélyében és, hogy meglévő agyagiparunk is észrevehetően, sőt rohamosan hanyatlik, arra késztetnek, hogy az elénk táruló képtől meg ne ijjedjünk és kissé behatóbban vizsgáljuk,hogy csakugyan fényes, 63