Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

vagy máz feletti festéssel, szabadkézzel vagy sablonnal. A legtöbb kőedénygyár a máz alatti módszert használta, mert a kőedény fehér színű alaptestével és az aránylag alacsony hőmérsékleten megömlő, átlátszó színtelen mázával nagyon alkalmas ilyen fajta díszítés-technikára. Az sem mellékes, hogy a máz alatti festéshez csak két égetés szükséges, a festés és a máz egyszerre ég rá az edényre, ezért előállítási költsége olcsóbb volt. A módszer gyengéje viszont abban van, hogy a festésnél a hibák korrigálása a likacsos és tapadós alapanyag miatt nehézzé, a díszítés árnyékolása pedig szinte lehetetlenné válik. A máz feletti festés háromszori égetést igényel és még az is hátránya, hogy megköveteli a túl élénk színeket, színek tompítását. Tehát ezeknek az edényeknek nemcsak a formájuk sajátos, hanem díszítő-technikájuk is. Ennek tulajdonítható sajátos megjelenésük.

120 A magyarországi kőedénygyárak szinte kivétel nélkül ilyeneket gyártottak az 1880-as évek második felétől. Vannak — és nem is kevesen —, akik szerint ez pusztán a parasztság igényeihez való alkalmazkodást tükrözi és semmi mást. Kétségtelen, hogy a kőedény gyártás fellendülésével a fazekasedények használata a korábbiakhoz képest erősen csökken, de ez csak véletlen összeesés, mert a kőedény árukat éppen ez a körülmény tette népszerűvé, mely a fazekasedények lehanyatlásához vezetett. Tudjuk,hogy a parasztság edény szükségletét a fazekasság látta el évszázadokig. Nemcsak a díszedények hagyták el a fazekasműhelyeket, hanem egyszerű használati edények is, mint pl. zsírosbödönök, lakodalmasok, lábasok, kuglóf sütők, kalácssütők, tésztaszűrők stb. Ezeket többnyire nem, vagy csak alig mázazták, illetve díszítették. Ezeken kívül igen szép, díszes edények is készültek paraszti célra fazekas műhelyekben. Ezek a lakás díszítését szolgálták. Az 1850-es, 60-as években a fémedények feltalálásával a használati jellegű fazekasedények iránti igény máról-holnapra lecsökkent. Ez Európa-szerte katasztrofálisan érintette a fazekasokat, közöttük a magyarokat is. A fazekasoknak csak az a része prosperált, akik dísz- és nem használati edények előállításával foglalkoztak. A kőedénygyárak is rájöttek a változásra és egyre több olyan árut dobtak piacra, melyekkel korábban a fazekasok látták el a parasztlakosságot. Ezzel korántsem állítjuk, hogy kőedénygyáraink csak az 1880-as évek második felében tettek először lépéseket a paraszti piac megszerzésére. Miskolci és telkibányai példáink is vannak arra, hogy már az 1850-es, 1860-as években készültek olyan kőedénygyárak, melyek a parasztlakosság ízlését tükrözik.

121 A telkibányai gyárban már 1854ben készült a parasztság igényeit kielégítő edény, mint ezt a sárospataki Rákóczi Múzeum egyik 1854-es évszámú, 29,5 cm magas és 55.84.1.-es leltáriszámú korsója mutatja. A korsó formája ugyan a rajta levő évszámnál sokkal korábbi, díszítése azonban a „magyaros" tárgyakhoz rokonítja, melyek nagy szériában készültek 1880 után. Megemlítjük, hogy a gyár 1862-ig használta jegyében a „Regécz" nevet, ettől kezdve Telkibánya neve szerepel a jegyben. A sárospataki Rákóczi Múzeum népies telkibányai kőedényeit átvizsgálva 53