Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

Mayer János nyíltan szakított a Hüttneri korszak tradícióival és nem a díszműárukra koncentrált, hanem a jó kialakítású és csínos külsejű edényekre. Ebben az időben — legalább is ami az 1840-es évek elejét illeti - jelentősen megnövekedik az edényáru a gyár készítményei között. Az újak mellett a hüttneri korszak edénymintáit sokszorosítják. Készítményeik között sok a plasztikus mintájú, festést egyáltalán nem, vagy alig igénylő edényféle. így pl. évtizedekig keresett és szívesen festett áru az öblén plasztikus szőlőlevelet mutató karélyos táltípus, melyről biztosan tudjuk, hogy Hüttner mintája volt. Legalábbis mindenhol feltűnik, ahol Hüttner megfordult, így nemcsak Telkibányán és Miskolcon, hanem Apátfalván is. Az egyik 1838-as évszámú és MISKOLCZ-jelzetes tálon rajta van a „H"-betű, Hüttner monogramja. Érdekes, hogy ez a táltípus Telkibányán még 1853-ban is feltűnik. Egyébként ezen is rajta van a Hüttner monogramot jelentő „^'-betű.

11 * A gyár plasztikáit az Iparművészeti Múzeumban levő következő három porcelánszobor képviseli: Telkibányai bányász, lovathajtó csillés és egy tulipánalakú gyertyatartón álló galambot tartó Kertészfiú. A bányász és csillés egy nagyobb tintatartóra is rákerült. A két figura közé a koronás magyar címert helyezték. Ez a tintatartó valószínűleg abból a gazdag kollekcióból való, amelyet a gyár a III. Iparműkiállításra küldött. A tárgy jegyzékben a készleten kívül még más díszedényeket is találhatunk. A tintatartónak szobrok nélküli szerényebb változata is fenn maradt, ugyancsak a kiállítás évéből. Ez utóbbi művészileg megoldottabb, a kiegészítés nem vált a plasztika előnyére és valószínűleg nem is készítették azt más alkalommal. A gyár kisplasztikái közül még kettőt kell megemlítenünk: a Gitáros fiú-t és a Harcos-t. Mindkettő kisméretű, plasztikailag közepesen mintázott és cseh előképekre vezethető viszsza. Művészi színvonaluk nem éri el a készletekét és a díszítményekét. A III. Iparmű kiállításon a sikeres részvételt műiden valószínűség szerint a nagyobb méretű korsóknak és dohánytartóknak köszönhették. Edényeik ízes népies formájukkal, finom festésükkel, eredetiségükkel hívták magukra a közönség figyelmét. Azonos formájú nagyobb méretű korsókat már 1844-ből és 1845ből ismerünk Regécről. Ezek a kiállított aknák csupán kísérleti darabjai, mert valamennyi között az 1846-os évszámú a legsikeresebb. Ugyan ide készült az a dohánytartó is, melyre Bretzenheim képét festették. Ezeknek az éveknek az a teáscsésze és csészealja a legszebb darabja, amely 1845-ben készült. A kecses neobarokk formán ülő finom gyümölcs-, virág és madárdísz bizonyítja a gyárban folyó korabeli igényes művészi munkát. Mayer pápai tartózkodásának reminiszcenciáját őrzi az Iparművészeti Múzeum egyik Regécz 848-as jegyű teáskannája. A regéci kanna csak abban tér el pápai elődjétől, hogy hiányzik róla a plasztikus indás, virágos díszítés, emiatt a felület teljesen simává vált. A fül plasztikus formája azonban mindmáig bizonyítja a pápai forma regéci átvételét. 46