Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

az árendából bíróilag kiutasíttatik.

67 Molnár adatai szerint

68 ennek ellenére továbbra is Apátfalván marad egészen 1852-ben bekövetkezett haláláig. így tehát Hüttner tevékenységének Telkibányán és Miskolcon kívül Apátfalva a harmadik, egyben leghosszabb állomása. Rövid, mindössze 38 évet kitevő életéből Telkibányán és Miskolcon együttvéve sem töltött annyi időt, mint Apátfalván. Ennek alapján az apátfalvi anyagban is találkoznunk kell a H-betűvel, vagy enélkül készült olyan kőedény-tállal, mely az említett egyik, vagy másik típushoz sorolható. Valóban, az apátfalvi gyár egykori készítményei között található egy plasztikus, szőlővel díszített kőedénytál,

69 melynek pontos megfelelője Miskolcon ugyanúgy megvan, mint Telkibányán, azonban míg a miskolci tál színezetlen, Apátfalván a szőlőt és levelét mázfeletti kékkel kontúrozták. Emiatt nem annyira a miskolcihoz, mint inkább a telkibányaiakhoz hasonlít, ahol szintén kontúros példányok készültek. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy Hüttnernek Miskolcon, Butykay gyárában más adottságok álltak rendelkezésére, mint Telkibányán. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Butykay érdekei különböztek Bretzenheimétől. Egyébként a miskolci készítmények túlnyomórészt bekorongolt, plasztikus mintájúak, csak a legritkábban vannak közöttük színezettek. Ez talán annak is tulajdonítható, hogy a gyárnak nem volt megfelelő számú és felkészültségű festője, ezért az átlátszómázas bekorongolt áruk készítését szorgalmazták. Nemcsak Miskolcon és Telkibányán készítettek plasztikus kőedényeket, hanem más európai és magyar kőedénygyárakban is. A legtöbb plasztikus edényminta német- és cseh gyárakból került Magyarországra elvándorolt munkások közvetítésével. Ezen kívül gyakori volt az egyes edények utánzása is. Miután a minták maguk is átvételek voltak, nem merült fel — legalábbis nem tudunk róla — a szerzői, vagy készítői jog kérdése. Hüttner Morvaországban tanult, s így valószínűleg onnan hozta magával a mintát Telkibányára, ahol dolgozott 1835 és 1838 között. Abból azonban, hogy még az egyik, 1853-ban készült kőedénytálon is megtalálható a benyomott nagy H-betű, feltételezhetjük, hogy a két szóbanforgó tálat Hüttner készítette, ezért vezetéknevének kezdőbetűjét halála után is feltüntették. Ugy látszik, kőedénygyáraink gyakorlatához tartozott, hogy a vezető nemcsak bérlőszerű viszonyban állt a tulajdonossal, hanem a minták beszerzése is feladata volt. Hüttner József mintáival nemcsak Miskolcon találkozunk, hanem Telkibányán, sőt Apátfalván is, ahova 1842-ben költözött. Arra a kérdésre, hogy Miskolcon ő készített-e elsőízben porcelánt ma még nem tudunk biztos igennel válaszolni. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy átköltözésével egyidőben jelenik meg a porcelán Butykay gyárában, mintegy jelezvén a történtek közötti összefüggést. Különben más betűvel jelzett tárgyat is találhatunk a telkibányai edények között. Jeney Dezső tulajdonában van egy 838-as évszámú benyomott M-betűs tál, melynek díszítését egész peremét betöltő kék minták alkotják. A gyár 33