Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

Telkibányán mint mintakészítők, korongosok, festők, aranyozok stb. Miután őket valószínűleg nem az uradalmi kasszából fizették, mint azokat, akiket a Status Personalisba felvettek, hanem a gyári kasszából, nem szerepelnek az uradalom hivatalos jegyzékeiben.

24 A jegyzékbe felvett alkalmazottak kerek és lezárt számot alkothattak, akiket nem lehetett csak úgy „kihagyni" a jegyzékből, mint ahogyan nem lehetett oda akárkiket tetszésszerint felvenni. A Fabricai Status Personalis-ba csak igazgatósági ülés döntése alapján lehetett bekerülni, mint ezt Bányai András és Azary István esete mutatja. Kikerülni is csak ilyen úton lehetett onnan. 1830 elején a gyár állandó munkatársainak sorsát a „Fabrique Direktor-on kívül Dutsay János számadó, majd Pitich Jakab Ferenc „Porcelán Molnár" alkotja az uradalom hivatalos jegyzékén.

2 5 E négy főnyi személyzet 1832-re Heysel Antal „Contralor"-ral, Kolosy György masszaőrlővel, Segdinszky József törő molnárral, Bárány Mihály kocsissal, Kiss Andrással, Király Istvánnal és Menyhért Pállal már kilencre nőtt. 1834-re a gyár állandó létszámát 9-ről 12-re növelik az uradalom hivatalos jegyzéke szerint.

26 A vezetőség tagja változatlanul Hüttner Mátyás igazgató, Haizel contralor és Dutsai perceptor. A két molnár közül Kolosy György a massza őrlő, Miller Jakab a törős, Sedlah András és Rozgonyi József a kocsisok, Király István, Menyhért András, Czikó Mihály, Kováts György és Jaskó János pedig munkások.

27 1835-re néhány személyi státusban beállott változást konstatálhatunk. Kolosy és Miller molnárok helyébe SchuUer Ferenc massza molnár és Sztrihovszky András törős lép. Továbbá Menyhért András és Jaskó János munkás sem szerepel a névjegyzékben, csupán Király, Kovács és Czikó „mindenes"-ek. Sedlah és Rozgonyi kocsisokat is leváltották, helyükbe Horváth Mihály került, Baranyai Mihály kocsis pedig „el eresztetett". A legfontosabb változást azonban az jelenti, hogy felveszik és munkába állítják Hittner gyárigazgató József fiát, werkschaffer, tehát műhelysáfári, vagyis műhelyvezetői hatáskörbe.

28 Ez nem volt olyan kiemelkedő beosztás, mint hangzatos nevéből első pillanatra hinnénk. Az uradalom személyi státuszában szereplők között az utolsó, nemcsak a masszamolnár és a törős van előtte, hanem a mindenes és a kocsis is. Fizetése évi 100 Ft, ugyanannyi, mint Dutsay János perceptoré és csak 28, illetve 40 forinttal több, mint a masszamolnáré, vagy a törőé. Egyéb természetbeli fizetése nincs, ez ugyanis „az Apja Conventiojában megy". Az 1836-os személyi kimutatásban már negyedikként szerepel, közvetlenül Dutsay János perceptor után. Fizetése változatlanul 100 forint, beosztása azonban már nem Werkschaffer, hanem Werkführer. Az 1837-es Status Personalis szerint még mindig Hüttner Mátyás az igazgató, fia, Hüttner József azonban hiányzik a jegyzékről. Az 1838-as jegyzékben viszont anyjával együtt megbízott igazgatóként szerepel. Kettőjük fizetése is csak fele, mint Hüttner Mátyásé volt. Mindössze 300 forint. Különben az 1836-os személyzeti státus szerint a gyári vezetőség változatlanul az öreg Hüttner igazgatóból, Heyzel contralorból, Dutsay perceptorból és a fiatal Hüttner „Werkführer"-bői áll. 21