Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

csupán azt bizonyítja, hogy ebben az évben még mindig tetemes összeget költöttek a „T: Fabrika Építésére". Pedig ekkor, 1825-ben már az épületnek állnia kellett. Ezt két körülmény is bizonyítja. A közelmúltban meghalt Kádár Sára szerint, amikor az 1930-as években családja a romos, tetőnélküli épületet megszerezte, a ma már lebontott utcai homlokzat befelé néző emeleti falán, a két ablak közt 1824-es évszám volt látható. Másrészt 1825-től kezdődően már olyan összegek kifizetése is szerepel az uradalmi kimutatásokban, melyek nem az építéstől, hanem az előkészítő munkák megkezdéséről tanúskodnak. özv. Kolosy Györgyné, szül.: Nagy Anna, Bretzenheimhez 1845. november 25-én Telkibányán keltezett levelében azt írja, hogy miután férje „tizenhat évek le folyta alatt" szolgálta hűségesen a gyárat, s őt ,,hat neveletlen árvákkal gyámoltalan és siralmas özvegységre juttatott" könyörög, hogy mentse meg az éhenhalástól.

14 E szerint Kolosy György masszaörlő már 1829-ben a gyár szolgálatában állt, tehát, ha a termelés még nem is indult el teljes kapacitással az új épületben az előkészítés, a massza őrlése ekkor már javában folyt. Tehát Mihalik 1825. évi adatát úgy tekinthetjük, mely az építkezésnek csupán egyetlen aktusát jelzi, a termelés csak lassan, fokozatosan indult be. Az első évszámos telkibányai készítmény (Regécz-jelzéssel) 1831-ből való, ami nem jelenti azt, hogy az ezt megelőző években nem készült porcelán Telkibányán. 1829. november 23-tól, vagy 29-től Hüttner Mátyás személyében már szerződéses igazgató áll az épület élén. Ez, és az első számadáskönyvi bejegyzések arra mutatnak, hogy csak 1830-ban kezdődhetett el a gyárban a korszerű termelés, ugyanis az erre fordított költségek összege ekkor éri el azt a szintet, mely a későbbi éveket jellemzi.

15 Miután 1830-ban készült regéci porcelánnal még nem találkoztam és legjobb tudásom szerint ilyen ezideig nem is bukkant fel, kézenfekvőnek tűnne az a feltételezés, hogy még ekkor sem folyt tényleges porcelán készítés Telkibányán. Ezzel szemben az ezévi kimutatásokból feleletet kapunk arra is, hogy milyen árut készítettek Telkibányán és milyen mennyiségben. E szerint levesestál, tál, tányér,korsó, kávésfindzsa, tejeskanna, cukorpixis, kalamáris, virágtartó, sótartó, gyógyszertári edény, különféle tálkák, éjjeli lámpa és közönséges pipa készült az esztendő során. Tehát nem 1831-ben, hanem már 1830-ban megindul a gyárban a rendszeres termelés, sőt 1829-ben a próbaüzemelés folyik. Egyébként a gyárban már 1827-től megpróbálják megindítani a részleges termelést. Az építkezésekre utaló legelső adatunk sem korábbi 1825-nél, így nyilvánvaló, hogy nem alapjaiban új épülettel állunk szemben, hanem olyannal, amelyet a már meglévőből alakítottak ki bővítéssel, vagy emeletráépítéssel. Telkibánya egyik legfontosabb pontja az un. „templomdomb". Ez volt a tulajdonképpeni falumag. Itt állt és áll ma is a templom, a parókia és itt van mindmáig a templom körül a református temető, melynek egyedülállóan szép kopjafái a Néprajzi Múzeum védettségét élvezik. A templomdomb meredek, patkószerű oldalát az Olsva-patak futja körül. A domb a patkó-alak szárainál 16