Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

hánynia mindenre. A bécsi gyárigazgató, Sorgenthal tiltakozásai ellenére olyan vállalkozásba kezdenek, mely végüüs megalapozza és megvalósítja a cseh porcelán gyártását — a csehek egyik szinte legnemzetibbé vált művészetét. A cseh példa is azt mutatja, hogy noha a bécsi porcelángyár monopóliuma kétségtelenül akadályozta a porcelángyártás elterjedését, ennek ellenére sikerült a cseheknek — s ha elég erőteljes a törekvés, nekünk is sikerült volna a porcelánt előállítanunk már a XVIII. század második felében. A porcelángyártás elterjedését legalább annyira akadályozta a nyersanyag-hiány, mint a bécsieket. Azt megint csak a cseh példa bizonyítja, hogy ahol volt földpát, kvarc és kaolin, ott hiába való volt a bécsiek minden akadékoskodása, a porcelángyártás kibontakozását nem lehetett megakadályozni. S ha a fajansz elterjedhetett nálunk, abban nincsen semmi különös, hiszen anyaga ugyanaz, mint a fazekasáruké. Ezzel szemben már említettük, hogy a kőedények elterjedését komolyan befolyásolta a megfelelő alapanyagok hiánya. A kőedény anyaga több komponensű, ennélfogva a massza előállításához több fajta adalékanyag szükséges. Ugyanez áll a porcelánra, melyhez nemcsak kaolinra van szükség, hanem földpátra és kvarcra is/ A XVIII. század végén, a XIX. század elején sok üveghuta működött Magyarországon. Ebből úgy tűnhet, hogy az üveg egyik legfontosabb alapanyaga, a kvarc bőven volt Magyarországon. Ezzel szemben a XIX. századi példáink bizonyítják, hogy még a kvarcnak sem voltunk bővében, hiszen többnyire Ausztriából kellett importálnunk drága pénzen.

9 A földpáttal és a kaolinnal pedig szinte egyáltalán nem rendelkeztünk, legalább is olyan minőségűvel nem, amilyenre a porcelángyártáshoz szükségünk lett volna. Az Ung megyei Dubrinics, Nagymihály és Laborcszög községek kaolinlelőhelyei ugyan már ebben az időben is ismertek voltak, s a bécsi gyár is használt fel belőle 5 komponensű masszájához. Ez azonban önmagában nem szolgálhatott elég alapul a magyarországi porcelángyártás megindulásához annál is inkább, mert ennek kitermeléséhez kizárólag a bécsi gyárnak volt joga. Csak az 1850-es években merül fel a gondolat, amikor már nem érdekelte a bécsi gyárat a dubrinicsi kaolin, hogy ennek hasznosítása nemzeti szempontból sem lenne érdektelen. Ezekből is nyilvánvaló, hogy a porcelángyártás megindulásának Magyarországon a bécsi gyár monopolisztikus törekvésén kívül más, mélyebbre nyúló okai is voltak. Pedig — írja Mihalik - a porcelánt nálunk ugyanúgy meg lehetne valósítani, mint a cseheknél, sőt még náluk is gazdagabban, pompázatosabban. ,»Hiszen ott van Budán Germain Gáspár, aki már a faenzai Ferniani fajanszgyár igazgatója volt, s az egész országban talán mindenkinél hivatottabb és alkalmasabb arra, hogy magyar porcelánt készíthessen. Érti és ismeri a porcelánt, mit a Ginoriak megbízásából színes porcelán égetésére szolgáló kemence tervrajzának elkészítésével is már rég igazolt. Míg azonban Csehországban segíti a vállalkozókat, a társadalom minden rétege, kinek csak módja s eszköze van, 11