Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Integráló tényezőként itt elsősorban az ökológiai meghatározottságból és alkalmazkodásból eredő sajátos életmód, s — ettől el nem választhatóan — a táji munkamegosztásban elfoglalt sajátos szerep jön szóba.

15 A tájon belül jól kitapintható a kistáji munkamegosztás működése is.

16 Talán nem tűnik szerencsésnek a magyar néprajz — többé-kevésbé elfogadott — csoport-fogalmai mellett

17 egy újabb, pontosabban már régen is használt fogalom felhasználása e vonatkozásban. Úgy vélem azonban, hogy az ökológiai adottságok, alkalmazkodási formák olyan regulativ tényezői a hagyományos kultúrának, amelyek mentén — legalább az életmód, a termelés és a fogyasztás vonatkozásában — határozottan körvonalazható, s talán nem is csak elnagyoltan, egy-egy táj, illetve az ahhoz kapcsolódó műveltség típusa. Kétségtelen, hogy mindez a tradicionális kultúrának csupán egyetlen metszetét képezi, ám úgy tűnik számomra, hogy a néprajzi vizsgálatok elmélyülésével egyre inkább fikcióvá válik egy-egy néprajzi-etnikai csoport kulturális összetartozásának megragadása. Az, hogy az elmúlt másfél évszázad során 50—60-szorosára emelkedett az ismert, s különböző jegyek által elkülöníthető műveltségi csoportok száma, egyértelműen azt tükrözi, hogy az alapos kutatás során, a vizsgálatba bevont műveltségi elemek számával hatványozottan nő a differenciáló tényezők száma, s a korábban egyértelműen összetartozónak tudott, nagy csoportok (pl. palócok) kultúrájában is egyre inkább a differenciáltság, a tagoltság, a kisebb kulturális egységek megléte ragadható meg, s — a nyelvet leszámítva — csupán egy-két olyan műveltségi elem, amely az integrálódás nyomait őrzi. Ezzel szemben a tradicionális műveltség alapjainak szintjén jól megragadható az azonosság, amit még akkor is figyelembe kell venni, ha a felépítmény szintjén, más vonatkozásokban szóba sem jöhetne a kulturális együvé tartozás lehetősége. A termelési mód, a tevékenységi formák sokkal egyértelműbben követhető, tendenciózusabban változó, mozgó területei a hagyományos kultúrának, mint a szokások, néphit vagy a társadalom, a gesztusok vonatkozásai. Magam fontosnak érzem a műveltségi csoportok e vonatkozású körvonalazását, mert úgy vélem, hogy kis területeken éppen úgy megragadhatók ezek, mint a kulturális areák kontinensnyi vonatkozásokban.

18 15. Vö.-.Gunda B., 1963. 11. 16. Andrásfalvy B., 1980. 51-52. n.Kósa L.-Filep A., 1975. 18. Gunda B., 1980.9-21. 165