Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

való léte ahol ket kézi munkálkodásunkul pénz kérésre jo alkalmatosságunk vagyon." Alább ugyanezen irat arról tanúskodik, hogy a varbóiak minden második évben Tokajba, jártak szüretre, a földesúr szolgálatában.

203 Végezetül kontrasztként érdemes idézni a visnyóiak szavait, akik éppen a fentiek hiányát jelzik (1771): „Káros fogyatkozásunknak tartjuk azt, hogy a Városhoz távol vagyunk, az honnat pénzt kereshetnénk kézi munkával vagy egyéb képpen kereshetnénk .. ,"

20A A fenti adatok azt jelzik, hogy — a tájon belül mindenképpen — nagy hagyományai voltak a munkamigrációnak, s nem zárható ki, hogy a recens gyűjtések révén feltáruló munkaerő-vándorlásnak több évszázados hagyományai vannak. A XVIII-XIX. században a Bükkalja szőlői szívhatták fel a munkaerő-felesleg zömét, ahol már ekkor a „bérmunka" sajátos formája alakult ki. Az említett daróci, uradalmi szőlő mellett főleg Eger, s különösen Miskolc szőlői igényeltek sok kapást; nem lehet ugyanis kétséges, hogy a miskolci piac nagy vonzását éppen az jelentette, hogy a szőlőmunkás napszámosok felfogadásának színhelye volt. Bizonyára felszívták a munkaerőfelesleg egy részét az egyes falvak szőlőhegyei is. Úgy vélem, hogy a summásmunka kialakulásának, a nagyobb távolságban való munkavállalásnak egyik okát a mátraalji és bükkalji szőlők filoxéra következtében történt pusztulásában kell keresnünk, amelynek okán jelentős munkaerő-felesleg képződött. A fenti tényezők mellett a munkamigrációban még számos más is szerepet játszott. Az északi hegyvidék és az Alföld vonatkozásában figyelmet érdemelnek e kérdésnél FÉNYES Elek szavai, aki Bélapátfalva kapcsán a bükki vegetációról a következőket írja: „A növénytenyészetre nézve, megjegyzést érdemel, hogy a növénytenyészet e vidéken Apátfalvától egészen Bánhorvátiig, Eger vidékéhez képest, 8-10 nappal késik."

205 A vegetációnak ez a késése - különösen az alföldihez képest - alkalmat teremtett arra, hogy a hegyvidéki emberek, főleg aratómunkások szegődjenek az Alföldre. Hasonló példát idézhetnénk a Mátrából is: mátraderecskei adataink szerint mikor az aratóbandák végeztek az Alföldön a betakarítással, s hazatértek, akkor kezdhették el aratni a saját gabonájukat. (Megjegyzem, hogy ennek lényegében mai, „korszerű" formája is megfigyelhető: a szlovákiai mezőgazdasági üzemekből jönnek a borsodi, abaúji tájakra aratni a kombájnok, s amikor itt végeznek a betakarítással, akkor kezdik otthon a munkát, az itteni üzemek 203. BmÁL. Act. Pol. XXII. I. 361. 32. 204. BmÁL. Act. Pol. XXII. I. 364. 45. 205. Fényes E., 1851.1.28. 110