Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

vásznat. Hozták a fonalat háton, azt ők maguk fonták meg. A. Kékmezőn jöttek keresztül gyalog. A fonalat mi felmotoUáltuk, s megmondtuk, hogy hány pászma. A halálra felvetettük, s megmondtuk, hogy hány jegy, s hogy abból hány rőföt lehet szőni. Megállapodtunk velük, hogy rőfjét hány forintért csináljuk. Mindig pénzzel fizettek a szövésért. A szövőasszonyok mintát mutattak, s a megrendelő azokból választott. Mindig ők kérték a mintát, olyan darabokra is, amibe mi soha nem szőttünk. Pl. mi soha nem tettünk mintát a baturuhába, de ők kérték. Nálunk kinevették volna, ha valaki mintás baturuhával ment volna, olyan lett volna, mintha sütőruhával hátalna az ember, ők meg azt szerették."

192 Ezek az adatok jelzik, hogy az effajta kapcsolat hatással volt a települések ízlésvilágának alakulására is, ily módon a gazdasági kapcsolatok nagyon is közvetlen kulturális kontaktust teremtettek, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni e vidék néprajzi vizsgálatánál (sem). A kender megmunkálás kapcsán szólni kell még arról, hogy a Bükk településeiről Latorba (Sály), Diósgyőrbe, Nagyvisnyóra és Dédesre jártak a kendert megtörni az asszonyok, de jelentős szerepet vállalhattak ebben a munkában Mónosbél, Szilvásvárad és Bélapátfalva, s feltehetően az Eger-patak vízimalmai, ill. kendertörői is. Ezek a kendertörők ugyancsak a gazdasági és kulturális kapcsolatteremtés színterei voltak, csomópontjai e táj népéletének. 10. Munkamigráció Magam a táji munkamegosztás kereteiben vélem értékelhetőnek a munkamigráció különböző formáit is. Mivel az itt élő népesség egy része saját munkaerejét cserélte a mezőgazdálkodó területek - főleg az Alföld és a KeletDunántúl — népességének termékfeleslegére, így a munkaerő-felesleget e táj sajátos „termelési produktumának" tartom. A Bükk-vidék, főleg a Bükkalja települései - az egészségtelen birtokstruktúra, valamint a gyenge talajminőség következtében — azon régiók közé sorolhatók, amelyek a legtöbb summást adták a mezőgazdasági területeknek, főleg uradalmaknak.

193 Bár a summásmunka kialakulása a XIX. századra tehető,

194 maga a vándormunka, s konkrétan a hegyvidék és az Alföld közötti munkaerő-migráció sokkal régebbi gyökerű. PALÁDI-KOVÁCS Attila 192. Bihari Gyuláné 72 éves, Kisgyőr. 193. Sárközi Z., 1965. II. 379. 194. Magyar Néprajzi Lexikon 4. 500. 108