Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

tehát egyfajta termékcsere a feldolgozásra alkalmas rostanyaggal, amelyet pénzért vásároltak meg, s aztán maguk dolgoztak fel tovább (45. kép). E vonatkozásban nem feledkezhetünk meg a gyolcsosok szerepéről sem, akik a Bükk-vidék falvaiban is felbukkantak, ám termékük speciális módon illeszkedett be a parasztgazdaságok textilkultúrájába, s ott is szerepet kapott, ahol elegendő vászon állt rendelkezésre; inkább „választékbővítő" szerepe volt.

189 A nyersanyaggal való kereskedelem egy észak-magyarországi léptékű táji munkamegosztás szerkezetébe illeszkedett, melynek fő tendenciáit ismerjük.

190 2. Tárgyunk szempontjából magam fontosabbnak ítélem most e kapcsolatok másik típusának vizsgálatát: ennek során sajátos „társulások" alakultak ki egyes települések között, melyek révén szövőközpontok specializálódtak, ahol megszőtték más települések vászonszükségletét is. Egyik sajátos példája az említetteknek Cserépfalu és a bükki hutatelepülések, főleg Répáshuta kapcsolata. A répáshutai asszonyok megfonták a fonalat, de szőni nem tudtak. Az emlékezet szerint több generáción át a cserépi asszonyok szőtték meg vászonná a fonalukat, akik híresek voltak mívesen megmunkált vásznaikról. A második világháború előtt már nemcsak vásznat, hanem rongypokrócot is Cserépen szövettek. Néha répáshutai lányok töltöttek - telente — hosszabb időt egy-egy cserépi asszonynál, akiktől szőni tanultak. Leggyakrabban azonban a cserépi asszonyok mentek fel Répáshutára, s onnan a fonalat hazavitték. A hutaiak adták a színes pamutot is a mintához. Az 1920—30-as években 2 kg búzáért szőttek meg 1 rőf vásznat, de fizettek érte pénzzel is. „A hutaiak a szépet szerették, cifrát kellett nekik szőni: a tótoknak kellett a szép. A mintát ránk bízták, mi találtuk ki, ők mindig elfogadták. Volt, amikor tiszta pirossal szőttünk nekik, de volt, amikor többszínű pamutot adtak. A vásznat végben vitték el, csak azt mondták meg, hogy miből mennyit szőjünk."

191 Hasonló módon szőttek bérben a cserépiek a felsőtárkdnyiaknak is, bár, a tárkányiak Noszvajbm és Bükkzsércen is szövettek. Az újhutaiak (Bükkszentlászló) Sályba. és Bükkzsércxt is elvitték megszövetni a fonalukat az 1920-as években, de elsősorban a kisgyőri asszonyokkal dolgoztattak. Kisgyőri adatközlőm így beszél erről: „A hutai tótok ide jártak megszövetni a 189. F.KailK., 1982.431-440. 190. Dobrossy I.-Fügedi M., 1982. 395-405.; Vö.:Kovács Gy., 1885. 191. Nagy Lajosné 78 éves, Cserépfalu. 107