Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

29. kép. Guzsalytalp faragása, Cserépfalu 1932. (Gönyey S. felv. NM. 63.895.) BALÁZS Géza gyűjtéséből tudjuk azt is, hogy az egyes tájaknak, gyakran egyes településeknek más-más igényeik voltak a faeszközökben, másfajta cikkek voltak kelendőek. MATYI TÓTH Lajos emlékezete szerint Miskolcon a létra, kasza- és kapanyél, a Sajó-mentén a gereblye és a kaszanyél, ózdon a seprűfélék és a szerszámnyelek, Csegén és Egerben ugyancsak a seprűfélék és a szerszámnyelek, Karcagon a petrence, Abádszalókon a seprű, a Jászságban és a Kunságban a kocsirudak és a petrencésrudak, a „Felvidéken" a tiló volt különösen keresett.

18 l Csak felsorolásszerűek, hogy mi mindent vittek még a faluból árusítani: tarlógereblye (tórus) s különböző méretű és funkciójú fagereblyék, jármok, kocsikerekek, illetve keréktalpak, faborona, csörgős guzsalyok (tulipános, vésett díszű cserépi ülőguzsalyok szinte az egész Északkelet-Magyarországon fellelhetők), fakanalak, csigacsinálók, mángorló, különböző vályúk, egérfogó, tekenők, szénvonó, sütőlapát, motolla, orsók (köztük csörgősek), csörgős nyújtó fák, dagasztó láb, kanalas, tálas, fejőszék, kisszék, kovászoló lapocka, görbebot, szövőszék - ski tudja még, mi minden (30--37. kép). 181. Balázs Géza gyűjtése 1983. 96