Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

28. kép. Favilla készítése, Cserépfalu 1907. (Kóris K. felv. HOM. 8648.) ezt a nagy tételt egyéb történeti adatok is. Pl. 1869-ben — az erdőhivatal iratai szerint - cserépfalusi lakosok 150 db kifaragott és 30 db faragatlan kőrisfa villát loptak el az erdőről, ugyanakkor ismeretlen cserépfalusi lakosok nyolc szekér favillát, kb. 1440(!) darabot tulajdonítottak el.

17 5 Maguk készítették a favillákat és gereblyéket a zsérciek, varbóiak, s a hutai szlovákok is, ám az utóbbiak, valamint a cserépfalusiak árusították is azokat. A hutaiak inkább csak a mész tetejére dobtak fel néhány darab szerszámot, amiért a jószágnak takarmányt cseréltek kereskedő útjaikon, ám a cserépiek favilláit nagy tételben fuvarozták az Alföldre a fogatos gazdák még századunk első évtizedeiben is. Nagy jelentőséggel bírtak a bükki falvak a kenderfeldolgozás eszközkészletének készítésében, alakításában is. Különösen fontos volt e vonatkozásban Balaton és Cserépfalu, valamint Kisgyőr és Varbó szerepe, s nagy jelentőségű volt Dédestapolcsányé, melynek ólmos guzsalyait még a Zempléni-hegység falvaiba is elszekerezték.

176 Kisgyőrből főleg jármot, szekértalpat vittek árulni, de készítettek kaszanyeleket és gereblyéket is eladásra. A második világháború után rövid ideig hátikosarakat is fontak. Az anyagot Bükkszentkereszten és Bükkszentlászlón 175. DEH. 70/1869. 176. Dobrossy I.-FügediM., 1977. 104-105.; Dobrossi I.-Fügedi M., 1982.402. 94