Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

mészkő magyarországi lelőhelyeinek, valamint a mész felhasználási területeinek összevetése önmagában is jelzi, hogy a mészégetéshez mindenkor jelentős volumenű árucsere társult. A XIX. századból már számos írásos adatot is találunk arra vonatkozóan, hogy egyes bükki települések népéletében igen nagy jelentőséggel bírt a mészfuvarozás, a mésszel való kereskedés. FÉNYES Elek Kacstól azt írja, hogy: „a lakosok inkább favágásból és mészégetésbői, mint csekély mezei gazdaságukból élnek".

13 8 Szilvásváradtól említi: „Ugyanitt jó meszet is égetnek, mintegy 10-12 kemencében."

139 Diósgyőrtől pedig azt jegyzi föl, h°gy »• • • a határ szántás alá művelt része, szűk volta miatt, a lakosokat termésével koránt sem elégíti ki; hanem azok kénytelenek élelmüket mésszel. .. való kereskedés és fuvarozás által keresni."

140 Ez utóbbihoz érdekes adalékot jelent a diósgyőri elöljárók 1825-ben kelt panaszos levele, ami sok vonatkozásban rávilágít a bükki falvak sajátos életmódjára, termelési struktúrájára is.

141 „Tekintetes Uri szék! Alázatosan s jobbágyi bizalommal panaszollyuk be orvoslás végett a következendő elviselhetetlen sérelmeit Lakos Társainknak úgy mind 1. A' Kegyelmes Urbárium ellenére a' szabad kereskedéstől elfogattatnak. Ugyan is világos és közönségesen tudva levő dolog az, hogy mi Dgyőri lakosok igen kevesen, a' kik bírunk is tsak egy 8ra Urbarialis rátát bírunk, mellyen tsak kovásznak való Kenyerünk is alig terem meg; Szénát pedig mindég drága pénzen kelletik vennünk. Ebbeli fogyatkozásunkat az ország nagyobb részének tudtával és hasznával ennek előtte még tsak 8 esztendővel is résszerént a' magunk, résszerént a körül belül lévő határokon vett mésszel való Kereskedéssel pótoltuk ki Ebből kerestük meg Esztendei Kenyerünket s adónkat, ebből tarthattunk számosan járó marhát is. De elviselhetetlen nyomorúságunkra ezen kereskedésünk jobban szoríttatik. Mert igaz ugyan hogy a Dgyőri Határban égetett a Tekintetes Dgyőri uradalom meszet; de egy az, hogy mész kemencze a Dgyőri Lakosok számára soha nem gy új tátik be, hanem tsak akkor, mikor külföldről valamelly Uraságtól vagy Communistától két vagy három Száz Hordó mészre comissio érkezik. így a szegény ember pénze ott hever sokszor négy öt s több hetekig is; várakozván, hogy a mész majd tsak ki adódik. Ki fárad érette sokszor, sokszor kétszer háromszor sőt többször is; mind egyik Bikkbe való szörnyű terhes ki fáradás két napba bele kerülvén, sőt néha 3 napba is. Más az, hogy külső Határokon, nevezetesen a Visnyain, sokkal óltsóbban kaphatnya a szegény ember meszet. Mert a Dgyőri Határban 5 forintért vesz, de a Visnyain 2 Ftért is egéssz szekér meszet rakhat. 138. Fényes E., 1851. II. 161. 139. Fényes E., 1851. IV. 135. 140. Fényes E., 1851.1.261. 141. A diósgyőri koronauradalom úriszéki iratai 1821-1846. BmÁL. szám nélkül. Vö.: Viga Gy., 1982. 234-236. 73