Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Gyűjtéseink azt igazolják, hogy jelentős helyet kapott a gyűjtögetett termékekkel való termékcsere a cserépfalusi asszonyok életében is. A cserépiek sokféle gombát gyűjtöttek. Tavasszal a töviskajja, csanalas, szilvafaajja -gomba árusításával kezdődött a szezon, majd a tinóru, gribagombai}), szekfügomba, keserűgomba, sampion vagy veresaljú, kékhátú, galambgomba, csirkevagy rókagomba, őzlábgomba, vargánya értékesítésével folytatódott. De kedvelt árucikk volt a nyárfagriba(\), úrigomba, griba, Szent-György-gomba, tarlógomba, tőke- vagy tuskógomba, petrezselyemgomba is. A gombát hátikosárban, gyalog vitték eladni az egri vagy kövesdi piacra, de néha többen is összefogtak, s vonattal 50-60 kg gombát vittek el árulni a pesti piacokra. Pesten főleg a Széna téren árultak. A század elején rnég a taplógombát is gyűjtötték, s azt kifőzve, megszárítva vitték árulni a faluból a szekeres mészárusok. A cserépi asszonyok egész évben gyűjtögettek valamilyen erdei terméket. „Az asszonyok egész évben ilyen mesterséggel keresték a kenyeret. Elkezdték kora tavasszal a hóvirággal, aztán jött az ibolya, gombák, gyöngyvirág, újra a gomba, aztán a málna, gyógynövények (tályoggyökér, nadragulya, székfü, ezerjófü, akácvirág, apróbojtorján). A gyógynövényt a falubeli kereskedő vásárolta fel, maguk nem nagyon használták őket. De a többit maguk vitték piacra."

132 Sajátos formája volt a cserépfalusi asszonyok tevékenységének a hóvirággal való kereskedés, amit Éva HUSEBY gyűjtéséből ismerünk részletesen.

133 A hóvirág gyűjtése főleg a II. világháború után lett divat, bár már a háború előtt is elég sokan foglalkoztak vele. Újabban főleg a nőnapra és anyák napjára gyűjtik a hóvirágot, összeszedik a környező, bükki erdőségekben, de elmennek virágot gyűjteni a távoli, dunántúli erdőkbe is (Pécs, Villány, Kaposvár, Dombóvár, Nagykanizsa), majd a „termést" a fővárosi, ritkábban egri, miskolci piacokon értékesítik. Ez a munka igen jelentős hasznot biztosít a cserépi asszonyok számára, s tevékenységük, amely lokális tevékenységi típusból fejlődött ki, ma már kiterjed más tájak vadon termő növényeinek hasznosítására is. Régebben főleg a lányok, illetve a fiatalabb asszonyok számára volt ez alkalmi kereseti lehetőség. „Lánykorunkban hóvirágot szedtünk, s Kövesdre meg Egerbe vittük árulni. Ennek árából tudtunk magunknak ruhát venni."

134 132. Bakonyi Jánosné 66 éves, Cserépfalu. A cserépiek gyűjtögetéséhez lásd még: Bodgál F., 1959.77. 133. Huseby É. V., 1982. 95-102. 134. Hák Róza 71 éves, Cserépfalu. 69