Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

szigorú felügyelete — meg nem akadályozta, de — sok vonatkozásban korlátozta az asszonyok ez irányú tevékenységét, így a gyűjtögetés szinte mindig tilalmakon, korlátozásokon átlépő, azokról tudomást nem vevő tevékenységi forma volt. Ezzel szemben a közös erdővel rendelkező falvak határában lényegében nem korlátozták a gyűjtögetést, nem lévén az jelentős haszon a közös birtoklás szempontjából; a különbségeket, a hozzájutás lehetőségét az asszonyok „ügyessége", „rátermettsége" határozta meg. Alább, miközben számba veszem a Bükk-vidék árucseréjének gyűjtögetésből származó termékeit, elsősorban a termékskála szélességére, változatosságára kívánok utalni, s meg sem kísérlem, hogy — pl. a gombák vonatkozásában - áttekintő képet alkossak: ez inkább csak népnyelvi szempontból lenne izgalmas, de nem jelentene konkrét fajtameghatározást. A répáshutai asszonyok számára nyártól, mikor az erdészet leállította a munkát, lényegében nem volt munkalehetőség. Sokan a férfiaknak jártak segíteni szénhelybe, fát pakolni. A termelőknek többet segítettek asszonyaik, mint a fuvarosoknak. Az asszonyok azonban főleg otthon dolgoztak, s a vadon termő növények gyűjtögetése és értékesítése jelentett némi jövedelmet számukra. A gyűjtögetés az erdei vegetáció éves rendjéhez igazodott. Legtöbb lehetőség a gombaszedésre nyílott. Ezt az erdészet sem tiltotta. Sokféle gombát ismertek, de csak néhány fajtával kereskedtek. Maguk sokkal több gombafajtát fogyasztottak, mint amit a környező területek magyarságának ízlése igényelt. Legkorábban a Szentgyörgy-gombát (Srmaška, babeuši) lehetett szedni, de ez csak néhány napig gyűjthető április végén. Szárítani nem lehetett, így java részét frissen fogyasztották és értékesítették. Ezt követte a májusi gomba (pocedovki), amit legjobban szerettek, s amit a piacon is sokan megvettek. Ezenkívül főleg a gilva és a petrec gombát gyűjtötték eladásra. A gombát hátikosárba (kosár) tették, s azt kendőbe (obruszek, batu) kötötték a hátukra (zaj

da). A gombával hetente 3 alkalommal mentek a miskolci és a diósgyőri piacra: egyik nap gyűjtötték, másnap eladni vitték. Nyáron általában folyamatos munkát jelentett, ritkán még a férfiak és gyerekek is segítettek a gyűjtésben, összegyűjtötték a taplógombát (huba.velika) is. Ezt megszárítva a mészárusok vitték magukkal: alföldi pásztoroknak adták el békasóval (tűzkő) együtt. A vadon termő gyümölcsök közül legkorábban - május—június — a szamócát (jahodi) szedték értékesítésre. Főleg vasárnap vitték Lillafüredié, ahol a kirándulók, a korzón sétálgatok vették meg félliterenként. A málnát (malini) július-augusztus folyamán szedték az asszonyok. Két vödörrel tették 66