Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

13. kép. Szalóki Márton kőfaragó az általa készített sírkővel, Szomolya 1907. (Kóris K. felv. HOM. 2.445.) házaltak is vele, máskor az építők maguk jöttek érte Szomolyára. Az idősebbek emlékezete szerint az építőkövet főleg a Tisza mentért és a Jászság irányába vitték árulni a fogattal rendelkezők. A követ főleg pénzért értékesítették, ám háborús időkben, mikor kevés volt az élelem, illetve ha a pénz értéktelenebb volt, akkor közvetlenül cserélték terményre, élelmiszerre, borra: átszámították a kő árát, majd azt a csereeszközre, s így állapodtak meg a fizetségben. Nagy távolságra eljutott Szomolyáról a puha építőkő, a tufa, még az 1970-es években is A Gyür-fenekben bányászott tömböket utoljára — 59