Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

mányokon tilos volt a legeltetés, az ennél idősebbeken azonban nem volt szabad megtiltani. Magának a vasműnek, illetve a vasmű alkalmazottainak is volt legelőterülete, amit a diósgyőri uradalmi igazgatóság szintén időről időre jelölt ki.

47 Az 1930-as években az erdészet elsősorban saját alkalmazottai számára igyekezett legelőterületet biztosítani, s csak akkor engedte át másoknak a legelőt, ha maradt szabad területe. Az 1930-as években már bekerített legelők voltak az uradalom területén, melyeket az uradalom maga tartott karban. Ő fogadta a pásztorokat is, de a pásztordíjat a gazdák fizették. Az egyesített legelőkkel lényegében kiszorították az állami erdőkből az állattartást.

48 Számos település állatállománya azonban továbbra is az állami erdők legelőin volt - általában május 1-től szeptember 30-ig —, s a dél-bükki falvak zömének is az erdei legelők biztosították a legeltető állattartás feltételeit. A bükki legelők alkalmanként — különösen hegyvidéki viszonylatban — jelentős távolságra helyezkedtek el a településektől. Pl. a bükkszentlászlóiak gulyája a Csengős és a Létrás nevű erdőrészeket legelte. Az előbbi kb. 15 km, az utóbbi pedig 20 km távolságra volt a falutól. S a Bükkben való legeltetéshez napjainkig sajátos migráció társul, bár el kell ismernünk, hogy a hegység belsejének oly nagymérvű nyári legeltetését, ami a magashegyi pásztorkodás formáit idézné, eddigi vizsgálatainkkal nem tudtuk megragadni. Mégis vannak utalások arra vonatkozóan, hogy a hegyi legelőnek volt bizonyos szerepe a pásztormigrációban, még a közelmúltban is. Megjegyezzük azonban, hogy - tekintettel a hegység erdőinek birtoklására —, itt elsősorban az állami erdészettel, illetve a Pallavicini-uradalommal kötött szerződések előkerülése deríthetne fényt a nagyobb mérvű pásztormigrációra. Az erdészet vonatkozásában — mint fenti adataink jelzik - kisebb amplitúdójú, főleg a Bükkön belüli migrációval lehet számolnunk csupán.

49 Vannak szórványos adataink arra vonatkozóan is, hogy a nagyobb legelőterületet birtokoló falvak saját legelőikre is fogadtak nyári legeltetésre jószágot. FÉNYES Elek Sátáról a következőket jegyezte fel: „A legelő sovány s főleg juhtenyésztésre alkalmas. Egyéb marháiknak a visnyói Bükkben bérelnek legelőt."

50 Kiterjedt legelő volt Bátor határában is, ahol századunkban még a bükkzsérciek béreltek legelőt: „Bátorban nagyobb legelő volt, oda 47. Szilas G.-Kolossváry Sz.-né 1975. 148. 48. A miskolci Kir. Erdőigazgatóság kezelése alá tartozó kincstári uradalom történelmi és gazdasági rövid ismertetése. Miskolc, 1936. 41-42. 49. Erre utal:Paládi-Kovács A., 1965. 50 (térképlap). 50. Fényes E., 1851. IV. 17. 3 33