Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

árucsere-forgalomba,

24 részben pedig — az előző következményeként is — kialakult egy sajátos gyümölcs-monokultúra, illetve termesztői körzet, amely a rövid szárú fekete cseresznye termesztésén alapult. (Ez nem jelenti persze, hogy csak a „névadó" falut érintette, de legnagyobb súllyal Szomolya részesedett belőle.) A bécsi és németországi, valamint a budapesti szállítások természetesen csak egy részét vették fel a cseresznyetermésnek, s bőven jutott abból a mezőkövesdi és az egri piacra is (4—5. kép). A cseresznyét — bodnárok által készített faputtonyban vagy hátikosárban vitték a piacra. Eljártak árulni Miskolcra is: ilyenkor Mezőkövesdig legyalogoltak, s onnan vonaton utaztak tovább. Miskolcon sok szőlőt is eladtak a szomolyaiak. Volt a faluban 2—3 család, amely a szőlőt, körtét, cseresznyét az Alföldre is lehordta. A bercencei szilvát az 1910-es években levitték fogatokkal a Jászságba, is. Rendkívül nagy szerepe volt a gyümölcskereskedelemnek a noszvajiak életmódjában is. KOLUMBÁN Lajos 1930-ban a következőket jegyezte fel a faluról: „A gyümölcstermelés kiterjedt. Gyümölcsből többet küldenek piacra, mint tíz más környékbeli község együttvéve. Különösen híres a cseresznyéje, mely még a bécsi gyümölcspiacon is nagy keresletnek örvend. Hogy a lakosság maga is mily értéket tulajdonít a gyümölcsnek, különösen kitetszik abból, hogy az örökhagyó kevés földje lévén külön végrendelkezik egy-egy jól termő dió, vagy körtefáról is."

25 Nyári hónapokban „a faluból hetente kiment 50 szekér gyümölccsel megrakva, s hozta vissza helyette a búzát, árpát, kukoricát".

26 A noszvaji fogatosok az Alföldre is eljártak cseresznyét és szilvát árulni: a Tisza mentén cserélték el azt terményre. Cseresznyét és szőlőt kocsiszámra vittek árulni a nógrádi és borsodi bányavidékek településeire is, ahol pénzért adták el. Nagy jelentőséggel bírt a gyümölcs értékesítése a kisgyőriek számára is. Mivel Miskolcon és Diósgyőrben általában nagy volt a piaci gyümölcskínálat, ezért a kisgyőriek kereskedő útjai elsősorban a bükki hutatelepüléseket célozták. A falu „felső vége" főleg Bükkszentkeresztre és Répáshutára ment, az „alsó vége" pedig Harsányon át Vatta felé indult, s Csincse-tanyáxa, Szentistváma, Hejőszalontára, Nemesbikkre ment tovább. Általában háton vitték a gyümölcsöt, s elsősorban egy-egy tál lisztre, egy-egy kötő vagy kosár kukoricára cserélték azt. Ha szekérrel fuvarozták a gyümölcsöt, akkor Ernődön túl mentek, az Alföld felé. Elsősorban körteféléket, almát, zöld büszkét és ribizlit vittek árulni. Fekete cseresznyéjüket egy miskolci kofa vásárolta fel. A faluban főleg a szegényebb családok foglalkoztak gyümölcskereskedelemmel: a kisföldűek, 24. Laczkó /., 1964. 25. Kolumbán Lajos gyűjtése: Ethnológiai Adattár (továbbiakban E. A.) 9385. 279. 26. Lukács Ferenc 70 éves, Noszvaj. 23