Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

csőt én általában pénzért adtam, nem cseréltem. A feleségemmel együtt mentünk árulni, főleg faluhelyen házaltunk vele, de bementünk a tanyákra is."

21 A cserépiek szombaton és vasárnap Lillafüredre és Miskolcra vittek gyümölcsöt, amit a kirándulóknak árultak. Varbóröl szilvát, almát, körtét, barackot és cseresznyét szállítottak a miskolci piacra árulni.

22 Borsodgesztről ugyancsak főleg Miskolcra vitték a gyümölcsöt, s csak kevesen jártak el a szilvával az Alföldre. Ezek a Tisza mentén indultak délnek, főleg Bábolna irányába. De elmentek Keresztesre, Nyaradra, Nagymihályba, Szentistvánra is. Az asszonyok — Harsányon és Pingyomon át — gyalog is vitték, háton a szőlőt, ribizlit, büszkét (egres), almát, körtét, őszi- és sárgabarackot a miskolci és a diósgyőri piacra. Bükkzsércrői leginkább Keresztesre, Egerbe és Mezőkövesdre mentek a gyümölccsel. A szilvát és a szőlőt azonban az Alföldre is elvitték: a Tisza völgyén indultak, s Tiszafürednél átkelve eljutottak a Hajdúságig. De eljártak a Jászságba is: elsősorban Jászladány, Jászkisér, Jászapáti volt az úticél. Egyedül Bükkzsércrői van adatunk a téli gyümölcsárulásra: decemberben, mikor a Sándor körte megpuhult, szalma és pokrócok közé rakták, s úgy vitték árulni. Szekérrel vagy szánnal közlekedtek. A Tisza mentére vitték a gyümölcsöt eladni. Csizmát húztak, bekecset vettek, meleg kendőt kötöttek, a férfiak bundát vettek magukra. Nem volt rendszeres ez a forma, de többször előfordult a téli gyümölcsárulás (3. kép).

23 Szomolya gyümölcstermelése sajátos helyet foglal el a Bükkalja árucseréjében. Részben azért, mert egyedül ez jutott be a nemzetközi 3. kép. Pincében tárolt alma válogatása (Bakó F. felv. Egri Vármúzeum fotótára továbbiakban EVM. 10.533.) 21. Tóth János 71 éves, Cserépfalu. 22. Manga János gyűjtése 1941. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára (továbbiakban HOM. NA.) 155. 23. Marton Sándorné 62 éves, Bükkzsérc. 21