Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

piacra a feleség, az Alföldre a gazda ment. Egyszer-egyszer a gyerekeket is elvitték az útra, akik a kocsira vigyáztak, amíg a felnőttek bementek valahová a gyümölccsel. A továbbiakban röviden bemutatom néhány település gyümölcskereskedelemmel összefüggő kapcsolatrendszerét, amely a termékcsere és táji munkamegosztás általánosabb tendenciáit is tükrözi. A bogácsiak a gyümölccsel főleg a kövesdi piacra jártak. Elsősorban az asszonyok mentek, háton vitték a termést a 10—12 km távolságra levő piacra. Hajnali 2—3 órakor indultak, hogy reggel korán ott legyenek. Az 1940-es években még sokan jártak a faluból, főleg amikor rendszeres lett az autóbuszjárat Mezőkövesdre. Napjainkban már nem nagyon mennek, mert drágának tartják az autóbuszt. Sok szilvát szállítottak a bogácsiak az Alföldre árulni. Adatközlőm szavai a gyümölcskereskedelem jelentőségét is jelzik: „Már az én apám is járt a gyümölccsel az Alföldre, de már az ő apja is. Az Alföldre hordták a gyümölcsöt eladni. Az apósomnak volt 12 holdja, de a szilvából több termény bejött, mint ami a földjén megtermett. Akinek Bogácson szekere meg lova volt, az mind árulta a gyümölcsöt, még a nagyobb gazdák is. Még falun belül is megvettük a nagyobb gazdáktól a szilvát, s azt is vittük eladni. Ebből pénzeltek az itteniek."

20 Volt olyan család, aki 20—30 q szilvát is eladott egy-egy nyár végén. A gyümölcsöt főleg gabonáért cserélték, 1:1 arányban. A terménynek zsákokat vittek magukkal az útra. Az így kapott gabonát vagy maguk felélték, vagy pénzért adták el mezőkövesdi kereskedőknek. A II. világháború után már pénzért árulták a gyümölcsöt, megszűnt a közvetlen termékcsere. 2. kép. Noszvaji gyümölcsárus az egri piacon, 1961. (Erdélyi Z. felv. Néprajzi Múzeum fotótára- továbbiakban NM. - 160662.) 20. Kovács Imre 83 éves, Bogács. 2* 19