Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

fejében - fuvarozták a fogattal nem rendelkezők áruját is. A tájon belül a háton való szállítás játszott főszerepet a gyümölcskereskedelemben, bár itt is előfordult, hogy több asszony közös fogatot bérelt, amely a piacra vitte portékájukat Nemegyszer 30 asszony is pakolt egy szekérre, megtöltve kosarakkal a kocsiderekat, az egyes sorok közé pedig deszkát és szénát rakva. Néha 30-40 kosár is elfért egy szekéren. A szilvát ponyva közé öntötték fel, melyre ilyenkor — főleg a Bükkalján - a Tisza-mentéről beszerzett vesszőkast tettek fel. A gyümölcsöt zöld gallyakkal takarták be, hogy a napsütéstől megóvják. Egy szekérre - mérettől függően — 12—30 véka szilva fért fel. A keményebb gyümölcsöt (alma, körte) a kiszalmázott szekérderékba öntötték, s ponyvával takarták be. A puhább, kényesebb gyümölcs mindig kosarakba került. A diót kis vászonzsákokban vagy kosarakban szállították. A Bükk-vidék gyümölcskereskedelmének, illetve a gyümölcs tárolásának és szállításának legfontosabb eszköze az egyfülű kézikosár (kaska), amelyet nyugat felé haladva, Noszvaj környékén fokozatosan felvált a hátikosár.

18 Elsősorban a hátalás eszköze a karoskosár is, mivel szinte mindig batyuzó ruhába (hamvas, batusruha, batuzoruha, batulóruha) kötve, háton viszik benne a terhet.

19 Piacra menet gyakran még egy kisebb kosarat is rákötöttek elöl a batyu csomójára. A törékeny, leveses gyümölcsöt - málna, ribizli - gyakran vödörbe tették, amiből kettőt állítottak egy kosárba, s ügy kötötték be a hátaló ruhába. A szilvát az 1930-as évekig vékaszámra mérték. Később a vékát általában a rudas vagy húzós mérleg váltotta fel, a II. világháborút követően pedig legtöbben a tányéros mérleget használták (2. kép). A húzós mérleget a szekér oldalán levő kampóra akasztották, s a gyümölcsöt kis vászonzsákokba töltve függesztették a mérlegre. Az árusítás igen gyakran csak „szemre" történt. Apró szemű gyümölcsöt literes vagy félliteres bögrével is mértek, a korai gyümölcsöt pedig főleg csomóra árulták. A korai érésű cseresznyéből 15-20 szemet kötöttek - száránál fogva - egy csomóba. A szomolyaiak 15—20 szem cseresznyét arasznyi cseresznyefagallyra kötöttek fel, s úgy árusították. Háton elsősorban az asszonyok vitték a gyümölcsöt árulni, esetleg nagyobb gyerekek — fiúk és lányok egyaránt — voltak ebben a segítségükre. Saját fogattal általában a férj és a feleség árult, fogadott fuvarossal közeli 18. Szendrei J., 1969. 91 -104.;Paládi-Kovács A., 1973Ű 513-514. 19. Paládi-Kovács A., 1973/6 433-434. 18