Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

63. kép. Szekeres és hátaló Egerben, 19. század (Ismeretlen mester litográfiája. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Archívuma 29.771.) Háton — s mellette rendszerint kézben is cipelt kosarakban — igen sok terméket szállítottak az egri, kövesdi, miskolci piacokra. Főleg asszonyok, fiatal lányok fél—egynapos kereskedőútjainak eszköze, s általában az egyszemélyes árucsereút tartozéka. A cipekedő ember általában lerövidítette a távolságokat, erdei utakon, ösvényeken közlekedett, csak az utóbbi évtizedekben lett szokás a buszon, illetve vonaton való piacra járás. Gyakran 2—3 asszony tartott együtt, férfiak ritkán hátaltak. Alkalmanként több asszony is összefogott, s szekeret béreltek, amely a piacra szállította kosaraikat. Maguk ilyenkor is gyakran gyalogosan közlekedtek. Csupán elenyésző jelentősége volt tájunkon az állati erővel való teherhordásnak. Csak a bükki szlovák falvainkból vannak adataink a szamarak málházására a mész szállítása során (vö. a mészkereskedelemről szóló fejezet), de nem tudunk arról, hogy a Bükk hegyi útjain pl. málházott lovak közlekedtek volna. A Bükk-vidék hagyományos árucseréjében legnagyobb jelentőséggel a kerekes járművek, elsősorban a szekerek bírtak, mellettük elenyésző jelentőségük volt a szánoknak (61—63. kép). (Ez utóbbiak, együtt a speciális csúszó 10* 147