Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

szolgáltatásaik hiányt pótoltak, s megkülönböztetett helyet kaptak az itt élő népesség tárgyi kultúrájában. A Bükkalja falvaiban a vándoriparosok és vándorkereskedők jelenléte utal arra a sajátos munkamegosztásra, amely a történeti Magyarország — alkalmanként távoli — területeinek tevékenységét összehangolta, egy nagy rendszer egészében működtette. Miközben e tájról az Alföldre vitték portékáikat, termékeiket az itt élők, ugyanakkor befogadóként, felvevőként vették át más, különösen felvidéki területek népességének speciális termékeit is. Itt kell említést tenni arról, hogy a Bükk-vidék falvainak népessége, amely más területen maga is „szolgáltató" tevékenységet látott el speciális termékeivel, meglehetősen hamar polgárosult, s magas szintű pénzgazdálkodást folytatott. Ez abban is megnyilvánult, hogy a mesterembert szívesen megfizette, és számos szolgáltatást inkább pénzen vásárolt meg, s nem maga bíbelődött vele; ő azalatt más területen tudott jövedelemhez jutni. 4. A szállítási módokról A szállított áru minőségének és mennyiségének, a távolságnak, nem utolsósorban az egyes paraszti üzemek gazdasági lehetőségeinek megfelelően, változatos módon bonyolították le a javak eljuttatását a vásárlóhoz, illetve cserepartnerhez. A kisebb távolságra, s kis mennyiségben való szállítás szempontjából a Bükk-vidéken a háton való cipekedés bírt a legnagyobb jelentőséggel. Különösen nagy fontosságú volt ez a rendszeres piacozásban; a háton cipelt termékkel ritkán házaltak. A Bükk-vidéken a hátaiásnak két fontos eszköze volt, illetve van, amelyek alkalmazása nem válik el ugyan élesen egymástól, de azért különbség van használatuk intenzitásában. Az egyik a batyuzás, melynek során a vászonlepedőbe (batyu, batu)

23 hajtják bele a kaskának nevezett, egyfülű kosarat. A kaska a táj emberi erővel való teherhordásban ma is meghatározó jelentőségű.

24 Emellett általánosan elterjedt teherhordó eszköz a hátikosár, melynek használata ma is terjed.

2 s Megfigyeléseim szerint azonban a háíikosár (háti, hátyi) használata inkább Noszvaj, illetve Eger vonalától nyugat felé domináns, keletebbre kevésbé szorította ki a batyuzást (42. kép). 23. Paládi-Kovács A., 1913b 431-462. 24. Szendrei J., 1969. 95-115. 25. Paládi-Kovács A., 1973Ű 513. 10 145