Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

57. kép. Diósgyőri vashámor, 1853. (Walzel A. F. litográfiája. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Archívuma 29.689.) belőle. A pajtából a megszáradt dohányt is meglopták. Este 2-3 gyerek, legény összeállt, s elmentek Ábránybn, Sälyba, Nagymihályba., ahol dohányt termesztettek. Előre lebeszélték, hogy mikor mennek érte; mindig éjjel mentek. Éjszaka pakoltak fel 18-20 kg dohányt. (A legéberebb kutya is alszik éjjel 1—2 óra között, ilyenkor kellett menni, nem is ugattak ilyenkor a kutyák.) Abrányban a csendőrség előtt kellett elmenni, mert Kacsnál nem lehetett átmenni a meleg vizén: az télen sem fagyott be. Egyébként soha az úton nem mentünk, csak mindig kerülővel. Itthon a dohányt kilóztuk: kisimítottuk, bekötöttük kilós csomagokba, s úgy raktuk a zsákba. Ezt aztán Felsőtárkányba vittük át. Ott nem volt dohánycsempész, a favágó emberek meg szerették a dohányt; szívesen megvették. 40 fillérért vettem a dohányt, s 1 pengőért adtam el kilóját. Az ember kereshetett vele két nap alatt 10-15 pengőt. Rokonom volt Tárkányban; mire vittem a dohányt, már mindig volt gazdája."

18 18. L. F. 70 éves, Noszvaj. 142