Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

44. kép. Szitaáras 45. kép. Vászonárus a mezőkövesdi a mezőkövesdi piacon, 1963. piacon, 1952. (Erdélyi Z. felv. NM. 183.663.) (Morvay J. felv. NM. 103.005.) 1. Azokon a településeken, amelyek kis szántóterülettel bírtak, illetve uradalmak birtokolták a földterület nagyobb részét, gyakran nem termett elegendő kender, így nem állt rendelkezésre elegendő nyersanyag a legalapvetőbb háziipari tevékenység folytatásához. Ilyenkor alföldi falvakban vásároltak kendert, esetleg a kész fonalat vették meg a kövesdi vagy egri piacon. A mészárusok nemegyszer kendert hoztak haza alföldi kereskedő útjaikról. De volt eladó kender és fonál általában Cserépfaluban, Dédesen, Tardondn, Kacson, Noszvajon is: ezeket a falvakat tartják a Dél-Bükk legnagyobb szövőfonó településeinek. (Megjegyzem, hogy Kacs az egyetlen bükkalji település, amelynek urbáriuma is tartalmazza a kendermunkával kapcsolatos szolgáltatásokat: „. . ..Tettes özvegy Almásiné és Fáy Lászlóné Asszonyomi ő részekre Feleségeinkkel fonyattatni, és minden Földes Uraságnak Kender földeinktül egy-egy zsákot, vagy az helyett egy egy Máriást adni köteleztetünk."

187 A nagymérvű kendermunkára való specializálódás jele lehet az is, hogy ugyancsak Kacsról már FÉNYES Elek leírta: „Nőik pedig különösen szövéssel, fonással, és főképp vászon-fehérítéssel foglalkoznak."

188 Állandóan folyt 187. BmÁL. Act. Pol. XXII. I. 293. 28. 188. Fényes E., 1851.11.161. 106