Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

40. kép. Csigacsináló táblácskák a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébó'l rendeltek egyszerre. Gyakran postán jött a megrendelés. 40-50 darabot még szekérrel fuvaroztak rendeltetési helyére, de nagyobb tétel esetén Miskolcon vasúti vagonokba rakták át az árut, s úgy szállíttatták. A járommal való kereskedés fő iránya az Alföld volt: részben a Jászság és Heves megye irányában kereskedtek (főleg Jászkisér és Jászberény környéke), de eljutottak a Tiszántúlra (Nyíregyháza, Mezőtúr), a Taktaközbe, s a Tisza-vidékre (Tokajtól Poroszlóig). Bár adataim elsősorban a fával, illetve abból készült eszközökkel való kereskedés kiterjedését, területét érzékeltetik, aligha hagynak kétséget afelől, hogy a Bükk-vidék famunkára specializálódott háziipara lényegesen hatott az érintkező területek, s nemegyszer a távolabbi alföldi régiók tárgyi kultúrájára is. Csupán a vásárlók, a befogadók körében végzett vizsgálatok adnának megnyugtató képet arról, hogy miként adaptálták ezeket a tárgyakat, s milyen szerepet kaptak egy másfajta táj másfajta életmódot folytató közösségének eszközkultúrájában. Különösen érdekes lenne ennek vizsgálata a díszített, gazdagon faragott eszközök vonatkozásában, amelyek alighanem az „ünnepi" tárgyak között kaphattak helyet, s különösen sok nyerhetett közülük ajándékfunkciót (guzsalyok, sulykok, csigacsinálók stb.). Pl. az ólmos guzsalyok elterjedése sejteti, hogy a Bükk-vidéki falvak számos új, vagy új típusú eszközt is elterjeszthettek. Mindezen kérdések megválaszolására vizsgálatunk mostani aspektusából nem vállalkozhatunk. Az azonban kétségtelennek látszik, hogy az erdős vidék népessége számára a famunka az alkalmazkodás egyik legalap102