Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)
A lembergi kereskedők 1785-ben a magyar királyi kancelláriához írott levelükben arra panaszkodtak, hogy Szihalmon a rossz út miatt egy hétig kellett időzniök, onnan Kövesdig a töltésen minden mérföldnyi út egy napba került. 73 Miskolc városa 1790-ben a város fő útjainak kikövezésére 61 662 Rfrt 46 krajcár költséget fordított. E nagy összeg felhasználását a városnak a postajáratba való bekapcsolása is indokolttá tette. Kazinczy Ferenc 1790 telén Miskolcról Kassára utazva reggel 3-kor indult, 5-kor Szikszón, este 8-kor Kassán volt, a 90 kilométeres távot a lefagyott úton 5 óra alatt tette meg. A forró—szinai útszakaszról feljegyezte: „Isten óvja ettől a vadrácot is, szörnyű rázódásait és lökéseit egyedül a regéczi vár elpusztult falainak meglátása tűrette el velem." 74 Nyáron sem volt különb a helyzet. Szabolcsi Antal jegyezte fel, hogy nagyobb esők után Hatvan—Csány közti 15 km utat 3 nap alatt tette meg. Szihalmon sokszor egy hétig kellett időzni a járhatatlan út miatt, innen Kövesdig minden mérföldnyi út egy napig tart és az Ernődön túl levő árkokat másfél napig kell kerülgetni. 75 Az osztrák kocsiposta-igazgatóság 1825-ben új, menetrendszerű gyorskocsi-közlekedést szervezett, mely 5 utassal éjjel-nappal közlekedett BécsBuda között. Most már ez lett a delizsánsz, a korábbi gyorskocsi levélszállító postakocsiként, ún. mallékocsiként működött tovább heti kétszeri, később egyes viszonylatokban három-, négyszeri alkalommal. A mallékocsin az út Budától Kassáig 6 napig tartott. A kilencszemélyes kocsin a belül ülők taksája 9,36, kívül ülőknek 8,24 frt volt. Az utazó-postakocsin kívül a súlyosabb poggyászt, árut a csomagszállító társzekér vitte, mely a postakocsi előtt 12 órával előbb indult a pesti Nádor Szálló elől Kassa felé. Bécs—Pozsony—Buda delizsánszjáraton kívül új járatok beállítására nem került sor, mert míg a személyszállítás az 1837-ben kiadott postapátens szerint Ausztriában regálé, fenntartott királyi jövedelemforrás volt, Magyarországra e jog nem terjed ki. Nálunk lehetőség volt magánvállalattal történő személyszállításra nemcsak belföldön, hanem kölcsönösségi alapon Ausztriában is. Észak-Magyarország területén híres magánszállító volt az eperjesi Mattheidesz Károly, akinek vállalkozása 1837-ben Pest—Eperjes Gyorskocsi Intézet néven részvénytársaságként működött (26. kép). Gyorskocsija vasárnap és csütörtökön délben indult Pestről a reformátusok temploma mellől, ahol Rottenbiller úr árulta az Előfizetési-jegyet és Kassán át ment Eperjesre. ll.AntalffyGy. 1943. 193. H.Antalffy Gy. 1975. 265. IS.AntalffyGy. 1943.195. 4* 51
