Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

Mi az Hatalmas és Győzhetetlen császárunk vég Eger várának Tisza és Duna között való Helyek és Hadainak gondviselő' ura és parancsolója tekintetes és nagyságos vitézlő' vezér Ozmán pasa. Ti megnevezett Borsod vármegyének szolgabírái, ispáni, tizedesi és hadnagyi fejetek, életetek és minden jószágtok vesztése alatt parancsoljuk; se éjét se napot ne várjátok, mihelt ez parancsoló úri címeres levelünket látjátok azon mindjárt sietséggel hamarabb jöjjetek be hozzánk, e mellett az vármegyétekben levő városokra és falukra meghirdessétök, hogy hatalmas császár urunk vég Eger várában az hol várják a portai szénát, fát, császár adóját behozzátok, kurafiakért el ne hallgassátok és siketségre ne vegyétek, mert ha elhallgassátok és ha egy hétre itt nem lesztek, az városi és falusi bírák is azon szerint adójokat be nem hozzák, az hadakat rátok külgyük és feleségtök, gyermeketek el raboltatjuk és mit az anyátok csöcsiből tejet csoptatok az is keserűvé fordul, azért igen igen föl nyissátok a szömötöket, hogy meg ne bánjátok s szófogadatlanságtokat meg ne jajgassátok, íratott vég Eger várában 16. szeptembris 1685."

2 3 A postálkodás, a posta tartása nem kevés gondot okozott a városi bíráknak, mert az érkező és ott-tartózkodó postát élelemmel, szállással kellett ellátni. Nem ritkán túlzottan is igénybe vették, ami miatt a gyöngyösiek panaszt tettek a budai pasánál a hatvani kerület kormányzója ellen: „Buda 1612. Hasan budai beglerbég a hatvani szandsakbéghez és kádihoz. A gyöngyösiek azt panaszolják, hogy új adókat vetnek ki rájuk, mohamedán katonák zaklatják és feleszik őket, hogy diákot és postát kell tartaniuk, hogy a náluk megölt főágáért 150 gurust követelnek rajtuk. E túlkapásokat a beglerbég megtiltja és felhívja őket, hogy a városba költözött idegeneket igyekezzenek a korábbi lakóhelyükről visszatelepíteni. . ."

2 4 Tudni kell, hogy Gyöngyös szultáni birtok volt, ahol a túlkapásokat igyekeztek mérsékelni. Ezt tudva a falvak lakossága itt igyekezett biztonságot és védelmet találni. A „hírmondás" kötelező volt Miskolc városára is. Ha a kurucok rácsaptak az ónodi vár német őrségére, ha a városban németek szálltak be, ha erdélyi csapatok érkeztek az Avas alá, az egri pasa szigorú rendelete értelmében nyomban hírt kellett vinni Egerbe. A hírmondók útvonala: Hollóstető, Répáshuta, a tarkányi barátok emlékét őrző Barát erdő alatt elhúzódó ma is Török útnak nevezett öszvérút, mely a Várhegy alján vezetett be Egerbe. Miskolc város számadáskönyve 1678-ból megőrizte azok nevét, akik „a becsületes tanácsnak esztendő által való szolgálattyokért 5-5 frt engedményt (jutalmat) kaptak. Ezen kívül ezen becsületes embereknek egri, kassai alföldi, szendrei rakamazi, tornai etc. útj okért comcessumok Thilai Bálint egri, kassai 17 út után 16 frt Miskolci Péter, Eger. Ónod Szendrő tábor 8 útért 7 Forrai János egri, szendrei 8 út után 7 frt Jacsó András egri, rakamazi, alföldi 16 út után 15 frt Király János egri, tábori 12 út után 11 23. BAZm. Lt., Bm. Lt. Act. Pol. Mat. II. fasc. I. fr. 221. 24. Fekete L. 1933. 18. 23