Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

POSTAI SZERVEK A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN A postaintézmény fejlődését részben a gazdasági, társadalmi igények, részben a technika fejlődése szabta meg. Ez a szocialista típusú postára még jobban jellemző. A cél; a közönség gyors, pontos és megbízható kiszolgálása olyan mértékben vagy még jobban, mint ahogy a kapitalista rendszer kiszolgálta. Ehhez megfelelő formát kellett kialakítani. A régit mindenben kritika alá vették, új utakat, formát kerestek, a régit csak azért, hogy régi elvetették, miközben a tartalom háttérbe szorult. A szocialista jellegű posta létrehozására nem volt kialakult séma, azt tévedések, melléfogások során a magyar postásoknak kellett tapasztalatok alapján a hazai lehetőségek és igények figyelembevételével kialakítani. A miskolci igazgatóság a szocialista rendszer szülötte, ilyen tekintetben kísérleti alany volt. Az igazgatósági kirendeltséget 1947. január 1-től végleges területi igazgatósággá minősítették át, amiből — mint említettem — kivált a műszak és külön igazgatóságot képezett. Az igazgatóság vezetését dr. Szabó Elemérre, a kirendeltség korábbi vezetőjére bízták, aki Kovácsy Pált követte e funkcióban. Alig két évre rá 1948 decemberében jobb irányítás, létszám- és bérgazdálkodás érdekében a forgalmi és műszaki igazgatóságot egyesítették. 1949. február 28-án takarékossági okokra hivatkozva megszüntették a miskolci igazgatóságot és területét (Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Heves és Nógrád megyét) az amúgy is nagy területű debreceni igazgatósághoz (Hajdú, Szabolcs, Szatmár) csatolták.

164 Az át nem gondolt, rosszul „sugallt" újítás lehetetlenné tette a borsodi iparvidék épülő üzemei postaműszaki igényei kielégítését. Mielőtt a teljes csőd bekövetkezett volna másfél év múlva, 1950 szeptemberében az igazgatóságot visszaállították. A korábban Miskolcról Debrecenbe áthelyezett igazgatósági dolgozók újabb mozgatástól tartva nem vállalkoztak a visszatérésre. Az új igazgatóság irányító dolgozóinak nagy részét a végrehajtó szolgálatból kiemelt fiatal, kellő tapasztalattal nem rendelkező, hiányos szakmai felkészültségű dolgozó képezte, aki vállalta, hogy munka mellett a szükséges szakmai ismereteket megszerzi. 1950—1960 között harminc-féle forgalmi tanfolyamon 2900, míg tizenhárom-féle műszaki tanfolyamon 1133 fő vett részt. Az átlagos életkor a forgalmi ágazatban nőknél 38, a férfiaknál 40 év, a műszaki ágazatban nőknél 31, férfiaknál 35 év volt 1960-ban. 164. PRT 1949. 11. sz., 7904-205. 881/6. Főo. 121