Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

hírközlés központi intézését igyekeztek megvalósítani. A csupán közterhen alapuló futárszolgálat háttérbe szorult, helyette jól szervezett központból kiinduló (véglegesült királyi székhely) futárhálózat kezdett kialakulni, melynek tagjai ellenszolgáltatásként kiváltságokban, kedvezményekben részesültek. A folyó elnevezés mellett a posta elnevezés is meghonosult a latin posita szó nyelvi alkalmazkodása révén. Az Anjou-kor hírvivői már társadalmilag a köznemesi szinten, valamelyik főúri családdal (dominus) familiáris kötelékben álltak, ugyanakkor nekik is voltak familiáriusaik, ahogy azt a hűbéri társadalom megkívánta. Személyük szerint szabadok és adózástól mentesek voltak (1. kép). E kor folyói a kereskedelmi útvonalak, közutak (publica strada) mellett laktak egymástól bizonyos távolságra. Egy 1345-ből származó oklevél „Thomas dictus foyos"-t Tamásnak nevezett folyót említ, aki Eger melletti Szalókon élt (ma Egerszalók) és több társával egyetemben tiltakozott a király jegyzőjének az ő birtokába való beiktatása ellen.

6 A folyóknak az ország távoli részein való elhelyezése célszerűségi okokból történt, feladatuk volt az utazást, a levélvitelt folyamatossá tenni, a fáradt folyót frissel felváltani. Ez a módszer egy ún. váltó állomásrendszer fennállsára utal, amit a Bécsi Kódex egyik szerzetes írója tapasztalata alapján művében így idéz: „Es elereztec / a leveleket / a foloctol kic minden videc zerent folosuan az ó leveleket uj koetségeckel elöl kelnek." (A leveleket elküldték a folyókkal, akik minden vidéken közlekedvén az ó leveleket új követségekkel, futókövetekkel eló're juttatják.) A folyók elhelyezkedése a lakott helyeken tapasztalat útján alakult ki, tudták, hogy egy átlagos teljesítményű ló, lépésnél szaporább járással, ügetést poroszkálással felváltva haladva pihenő nélkül 15—20, átlagban 16 kilométert tesz meg. Itt tartották indokoltnak a lóváltó-cserélő állomást felállítani. Ez a távolság lett az ún. postatávolság, vagy postamérföld. Észak-Magyarország területén különösen fontos helyet foglalt el Diósgyőr vára, melyet 1320-ban foglalt el Róbert Károly király az ellene támadó Ákos nembeli István nádor fiaitól. Diósgyőr Visegrád mellett a második királyi udvar. Szívesen tartózkodott itt Róbert Károly harmadik felesége Erzsébet, Lokietek Ulászló lengyel király leánya (IV. Béla királyunk dédunokája) élvezve a vadban, halban gazdag vidék szépségét, ahol közel volt lengyel rokonaihoz. Nem kevésbé szerette Diósgyőrt fia (Nagy) /. Lajos, aki folytatta apja sikeres politikáját, megszilárdította központi hatalmát és az országot naggyá 6. AO

IV. 552. 11