Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

POSTASZOLGÁLAT A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A Tanácsköztársaság bukása után az uralomra jutott ellenforradalom első dolga a megtorlás volt. E téren a Posta sem volt kivétel. Hollós államtitkár a Tanácsköztársaság alatt a Posta vezérigazgatója volt, most rendeletben uszítja egymásra az alkalmazottait, megteremti a besúgás, rágalmazás légkörét. A rendőrség védelme alatt kiépítik az állambiztonsági megbízottak hálózatát, a kommunista vezetők elfogásáért magas jutalmat ígértek. Budapesten, Sopronban és Pécsett igazoló bizottságot állítottak fel. A budapesti bizottság javaslatára 813 kinevezett alkalmazott — az akkori létszám 53%-ának — ügyét tárgyalták a fegyelmi bizottságok. A fegyelmi elbocsátást büntető eljárás követte, még 1921—22-ben is folytak a megtorlások, aminek vége börtön, feketelista, internálás és rendőri megfigyelés. Ezt a tortúrát követte később a „B-listázás", majd az 1925-ös racionalizálás, melynek során további százak váltak munkanélkülivé. Mire a helyzet konszolidálódott, hazánkat is elérte az 1929-30-as nagy világgazdasági válság. A válságból való kilábalás már összefüggött a német revanspolitikával, a fasizmus térhódításával, mely országunkat a Berlin—Róma-tengelyhez csatolta. A postai távközlés fejlődését a háborús felkészülés szolgálatába állították. Bár a forradalmi események színhelye Budapest és környéke volt, a megtorlás hulláma a vidéket is elérte. A kassai postaigazgatóság miskolci kirendeltségénél igazoló bizottság ugyan nem működött, a vezérigazgató rendeletére

148 hivatkozva igazgatói rendelet jelent meg, mely szerint; „a kommunista korszak alatt meg nem engedhető viselkedésükkel és cselekedetükkel rossz útra tért alkalmazottakat méltó büntetésben kell részesíteni... kimutatásba kell foglalni a Tanácsköztársaság alatt felvetteket és visszavetteket, indokolva a felvétel és visszavétel okát." Véleményt kértek ezen személyekről és azt felterjeszteni rendeltekéi.

149 Az ellenforradalom más irányban is kimutatta arcát. Erről a kortárs történész, aki a maga osztályszempontjából értékelte az eseményeket, így ír: „Természetesen most ismét újabb egyenek kerültek felszínre, akik az előbbi két rendszerváltozás példáján felbuzdulva ellenforradalmiságukat vitték túlzásba és érvényesülésüket a személyzet kegyének elnyerésében keresték. A személyzet ezek biztatására az intézet vezetőinek eltávolítását s helyükbe az előtte népszerű tisztviselő kinevezését követelte, szóval újból választani akart, mint az októberi forradalom alkalmával. A hatalmaskodás nem ismert határt. Erős antiszemitizmus ütötte fel a fejét. A leghangosabbak azok voltak, akiknek előbbi időben tanúsított magatartásuk miatt hallgatniok illett volna. Szinte hihetetlen, hogy egyszerre a forradalmárokból ellenforradalmárok lettek s mi148. Posta-vezérigazgatóság 17. 185/1919. rend. 149. Postaigazgató-helyettesi rendelet 15. 769/1919. IX. 19. 103