Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

varra. Innen falépcső vezet az emeletre, ahol szintén található egy előcsarnok és egy konyha. Ezenkívül 7 darab, padlós ajzatú, stukaturos mennyezetű vendégszoba. Az emeleti előcsarnokból a padlásra, míg a földszinti előcsarnokból a pincébe lehet jutni. A bolthajtásos, tágas pince 16 hordó elhelyezésére alkalmas. 1780-ban egy új istállót és egy nagyméretű kocsiszínt építenek, s az egész fogadót deszkakerítés veszi körül. Ez már természetesen nagyobb helyet elfoglaló objektum, amely az un. „Sárkány-telekre" a Zsámboki nevű görög kereskedő háza mellett is kiterjeszkedik. Tervezője a Miskolcon más tervei miatt is ismert Johann Jung (19. kép).

7

* ízdenczy Antal diósgyőri prefektus feljegyzéseiből kiderül, hogy ekkor (18. század vége) Miskolcon mindössze három fogadó (ill. szálloda) van. Legnagyobb a Zöldfa, amelynek 7 szobája van, de nagy baja, hogy messze esik a piactól. A másik a mai Széchenyi—Kazinczy út sarkán álló Három rózsa, amelynek ekkor még csak két szobája van. A harmadik a Korona, ahol négy szoba áll a vendégek rendelkezésére. 19. kép. Johann Jung terve a Zöld-ág vendégfogadó alaprajza és homlokzati képe 1832-33-ból 74 OL. Kam. Dep. Oeconem, 1779. No. 777. (Pataki János fordítása.) 75 Komáromy l, 1956.53. 40