Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)
gozó munkásokról egyértelműen rendelkezik a szerződés. Eszerint „nevezettek minden földesúri teher alól felmentetnek, beszállásolástól, adóktól, amelyeket szoktak praesentálni a többi Mindszentiek". Igen lényeges kikötése a szerződésnek az, hogy a nevezettek (majd az őket később követő bérlők) nem függenek a mindszenti bírótól és Miskolc városától, hanem felőlük kizárólag a tapolcai apát, mint saját földesuruk rendelkezik. 160 A szerződésből arra gondolhatunk, hogy az építési munkálatokhoz még ebben az évben, tehát 1709-ben hozzákezdtek. Az elkészülés idejét nem ismerjük, az viszont bizonyos, hogy a Serház 1713-ban már üzemelt. Erre utal az a szerződés, amelyet gróf Kollonics Zsigmond váci püspök, tapolcai apát kötött meg a serházat építő Bazilud Jakab miskolci lakossal, az 1713—1716 közötti időszakra. A bérleti díjat az apát évi 2100 rénes forintban határozta meg, s ebből jelentős sörgyártásra, értékesítésre és mindenesetre nagy igényre gondolhatunk. A bérleti feltételek között szerepel mint engedmény, hogy a bérlő évente 200 köböl szaladot (azaz árpát) minden feltétel nélkül őröltethet az urasági, Ül. az apátsági malomban. 161 Ha viszont a bérlőnek évi 200 köbölnél nagyobb mennyiségre van szüksége a sörfőzéshez, akkor a „Szokott Taxa" ellenében, de mindenkivel szemben elsőséget élvezve őröltethet a malomban. Az apátság és diósgyőri koronauradalom kapcsolatára utal az, hogy a bérlő a főzéshez szükséges famennyiséget az uradalmi erdőkből szerezhette be. Az épületbővítésekhez szükséges anyagot hasonlóan az uradalomtól lehetett beszerezni, de ezért már fizetni kellett. (Ez minden bizonnyal összefüggött azzal is, hogy Mindszenthez közelebb esett a diósgyőri uradalom, ül. az uradalmi erdőségek, mint az apátság erdei Tapolcán.) 1716—1742 között nincsenek adataink a Serház üzemeléséről. Bazilud (vagy: Basilóth) 1717—1720 közötti időre már a várossal köt bérleti szerződést a városi serfőzde üzemeltetésére. 162 A hiányzó bérleti szerződések, majd egy 1740-ben készült feljegyzés, amely azt közli hogy „a Mindszent utcában lévő Serház puszta lévén" arra enged következtetni, hogy az eredetileg fából és sövényből készült épület minden tartozékával leégett. 1733-ban volt egy tűzvész. Az újbóli serfőzésre 1742-ben találunk ismét adatokat. Ekkor Máriássy Sándor tapolcai apát utasítja mindszenti plébánosát, hogy az apátsági javak akkori bérlőjére, Stainiger (vagy Stajniger-Stajninger) András miskolci lakossal kössön szerződést a miskolci, ill. mindszenti „iskolák és a sörház építése iránt". Az apát rendelkezése szerint „akarnám úgymond, hogy a sörház kő160 Heves megyei Levéltár, XII-1. 30. kötet Nf. 192. 161 A Mindszent községhez legközelebb eső malomról lehet szó. Ez a mai Rákóczi u. sarkán lévő, a Szinvára emelt ún. Ispotály Malom volt. A miskolci malmokat ld. Veres L., 1975. 14-20. 162 Szertáréi /., 1911.4.614. 84
