Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

vendéglátását is. A Magyarsäg c. lap ekként ír róla: „Érdemei — a város idegenforgalmának fellendítése — a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fenn .. . Nemcsak jó konyhával, előkelő terítéssel és tálalással is kitűnt. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a dunaparti nagy szállodákban. "

14í Az 1910-es években a Miskolci Kalauz így reklámozza a Koronát: „A legszebb helyen fekszik és első rendű jellegű. A villamos vasút megállóhelye és, kiskocsi állomás. Böczögő J. vendéglős tulajdona, összesen 40 szobája van, saját kávéháza, I—II. oszt. étterme, nyáron külön étterme. Termelői bora mellett magyar- és francia konyhát tart. Emeleti részein a város legnagyobb táncterme."

142 (37. kép). Az 1920-as években már egyre nagyobb gondot jelentett az említett Korona karbantartása. Böczögő egyre több pénzt fektet az üzletbe, a nagyterem, vagy az egész épület villanyberendezése a Böczögő tulajdona. A város vezetősége úgy érzi, hogy a rohamosan fejlődő város kinőtte a régi Koronát — elhatározzák a szálló és éttermek átépítését. Stimm és Bloch tervei alapján az átépítést Áfra Pál építési vállalata végezte. A munkálatok lassan és vontatottan haladtak, a városnak nem volt pénze, s előbb-utóbb Böczögőnek sem, aki minden vagyonát ebbe fektette. 1934-ben a Pesti Napló erről a következőket írja: „ ... El is kezdték az építkezést és félig már el is készültek vele, amikor a városnak elfogyott a pénze ... Az üzlet kezdett zsugorodni és visszafejlődni. Csakhamar megérkezett a deficit, mely elkezdett hízni és gömbölyödni, s végül is elvitte Böczögő egész vagyonát.

143 Ez az állapot 1938-ig tartott, amikor Fekete Bertalan új polgármester helyreállította a város gazdálkodását, befejezte a Korona éveken át húzódó átépítését. Böczögőt kilakoltatta, drága berendezését olcsó pénzen elárverezték (38-39. kép). A Koronát négy jelentkező közül a /amis-testvérek vették bérbe évi 10 000 pengő bérleti díjért +200 000 Forint hitelt adtak nekik a város pénzintézetei 20 éves lejárati — visszafizetési határidővel. 1938. július 18-án újra megnyílt Korona-szálló étterem és kávéház. A felszabadulásig a bérlet Janitssék kezében maradt (40-41. kép). A korábbiakban felsorolt vendégfogadók és szállodák a város történeti főútvonalai mellett helyezkedtek el. így eseményei is visszanyúlnak a 18. századba. A vendéglátásnak ezek az objektumai kielégítették a 18—19. századra jellemző városi, és város környéki igényeket. A századforduló, majd Miskolc lakosságának és befogadóképességének 20. század eleji, s ekkortól folyamatosan növekvő lakossága új igényeket, új elvárásokat szült, a vendéglátásul Thurzó Nagy L., HOM. HTD. 68. 4. 3. 3. (II/A kötet, 56. a „Magyarság" 1934. évfolyamából idézi.) 142 Miskolci Kalauz. Miskolc, 1910. 9. 143 Thurzó Nagy L., HOM. HTD. 68. 4. 3. 3. (II/A kötet 58.) 67