Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

A Fekete Sas épületét, ill. az épületegyüttesnek a korcsma-vendéglő részét 1778-ban kibővítik, ül. átalakítják. A tervet Johann Jung készítette, az a mester, aki a Zöld-fa vendégfogadó bővítési és átalakítási terveit. Az átalakítási rajzon jól érzékelhető (30. kép), hogy az épület keleti sarkán négy helyiséget középpillérrel ellátott négy csehsüveg boltozati mezővel egyetlen helyiséggé alakították. Ez volt a későbbi Béke étterem, amely az épület lebontásáig változatlan maradt (31. kép). Ugyanezt a megoldást választották az emeleti részen is, amely azonban az északi irányban egy helyiséggel tovább bővült.

120 Johann Jung, többi rajzához hasonlóan itt is feltünteti a homlokzati rajzot, amelyből megállapítható (vagy amelyről leolvasható), hogy a „ ... fogadó jellegzetesen zömök épület, emeletén 8 kőkeretes ablaknyílással, földszintjén hat bejárattal, amely fölött előreugró, napfény és eső ellen védő ereszt látunk. Az épületbe való bejárat kosáríves, kerékvetővel, vállkővel ellátott kőkeretes barokk-kapun át történt. A kapu zárókövét sasos címer képezte. Innen való a Fekete Sas elnevezés."

1 21 Nem sokáig maradt meg ilyen formájában, ill. állagában az épület, mert az 1781. évi tűzvész komoly kárt tett benne. Az 1783-as uradalmi összeírás jelzi, hogy az épületet a tűz után, csaknem egészében helyre kellett állítani kívül és belül egyaránt. Az átalakítás után ahol lehetett a boltozatos mennyezetet megtartották, de három helyiség már stukatúrás, vakolt mennyezetet kapott. A déli szárnyon megmaradtak a boltok, összesen 6, amelyekhez raktárak tartoztak. Ezen a részen 3 boltozott pincehelyiség van. Az emeleten 11 szoba, 2 kamra és 3 konyha van, amelyek többségét görög kereskedők bérlik. A keleti szárnyat újra kellett tetőzni. 12 kapujából 8-at, ablakainak nagyobb részét is újra kellett csináltatni. Az egyes részek funkciói változatlanok maradtak.

122 Az 1793-as házösszeírás megegyezik a korábbi adatokkal, amennyiben a telken uradalmi korcsmát és görög boltokat jelöl.

123 Az 1817-es Liber Funduális a 2693. telekszámon, azaz a Serafi funduson a Görög egyházat tünteti fel, nem jelzi a fogadó meglétét.

12 4 Ez az állapot megmarad a századfordulót követő évekig, ugyanis 1910-ben a Miskolci Kalauz itt nem jelöl vendéglőt, az 1912-es címtár pedig ezen a telken a görög egyházat tünteti fel továbbra is tulajdonosnak (1912-ben Széchenyi u. 7.)

125 Az 1920-as évek második felében „Széchenyi-büffé" a neve a vendéglőnek, bérlője, vagy tulajdonosa Stern 120 KomáromyJ., 1956.50. 121 Komáromy J., 195 6.5 0. 122 1783. évi összeírás 9. pontja. 123 Marjalaki-Kiss L., 1957. 108. 124 Marjalakt-Kiss L, 1957. 111. 125 Gombár I.-Peiker B., 1912. 40.