Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

fordultak esetek Miskolczon, amidőn egyesek az italmérési jogot bitorolták, a csap alatti hordónak lefoglalásán kívül egyéb büntetéssel alig voltak sújthatok." A következőkben — a funkciókban is kimutatható átfedésektől eltekintve — arra vállalkozhatunk, hogy az elsősorban levéltári anyagot számba véve időrendi sorrendben mutatjuk be a 18. majd a 19. és végül a 20. századi korcsmákat. Erre azért van szükség, mert nagy az egyedi, és helyileg már nem azonosítható adatok száma: Más esetekben, és folyamatos adatok ismeretében az adott korcsmákról minden eddig létező ismereteinket közöljük (1. kép). Apátsági korcsma a mindszenti pincék között. A 18. század első évtizedeiből folyamatos perlekedés iratai maradtak fenn a Csabai-kapun kívüli szőlők között lévő apátsági bormérésről. Miskolc város jogait sértő, s Althán Mihály váci püspök, tapolcai apát által üzemeltetett bormérés megszüntetésére folyamatosan küldött iratokat a püspökhöz. Eredménytelenül. 1743-ban, amikor az apátsági javak leltárát elkészítették, megemlítik a „Mindszenti Pinczék között lévő korcsmák"-at is, ahol a korcsmaház vagy korcsmáid pince kőből épült, s jól funkcionáló, komoly pénzügyi bevételű objektumként van feltüntetve.

6 Minden perlekedés ellenére ebben a helyileg ma már nem azonosítható pincében még a 18. század második felében is volt borkimérés.

7 Pukkancs korcsma. Miskolc város jegyzőkönyve először 1741-ben említi, majd 1787-ben is felbukkan az iratokban.

8 Az épület helyét nem tudjuk azonosítani. Korcsmaház a Szíjgyártó nevű Funduson. Az 1745. évi összeírás viszonylag pontos képet ad a „régi épületű", újonnan emelt, s náddal kötött „korcsmaház" berendezéséről, amely viszonylag egyszerű, de ugyanakkor rendkívül praktikus volt. A szoba közepén állt egy hosszú asztal, mellette hosszú lócákkal. A szobán három üvegablak szolgáltatta a nappali fényt. A korcsma belső fala deszkából készült, s reteszes ajtón át lehetett bejutni az italtároló kamrába. Ehhez illeszkedett a kis alapterületű pitvar. Az épület alatt „ravásos Pintze" helyezkedett el, amelyben „egy kettős deszka tsapszék, két tsap alá való egy-egy ón itzze és meszely, egy fából való Poltúrás, a serhez való egy fa itzze, egy fa messzely egy pénzestál, egy rossz töltsér" íratott össze. Mivel régi épületről van szó, amelyben a „Pintze igen alkalmatlan az italok conservatiórára" érthető, hogy az összeírok tanácsolják: „szükséges, hogy az Betssületes Város menél hamarébb megtsináltassa".

9 Valószínű erre nem 6 Egri Érseki Egyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: EÉLev.) 2066. rsz. köteg. 7 Leveles K, 1929.82. 8 Szendrei J., 1911. 5. 578. és ld. Miskolc Város Jegyzőkönyve (a továbbiakban: Mvjk.) 709. 9 Inventatio Pellucilorum Prívilegitati Oppidi Miskoltz . . . Domino Jacobo Zontagh. De anno 1745. Miskolci Állami Levéltár. Species XXV. fasc. I. (a továbbiakban: 1745. évi összeírás) 6. pontja. 14