Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

kapui fogadók egyikébe helyezték. Egy válaszadó a „Három rózsában", más a „Vörös rákban", ismét más a „Zöldfa" vendéglőben vélte megtörténni az esetet. Voltak olyanok, akik Böczögő „Korona' vendégfogadóját hallották. A fogadónevek között felvetődött a Csabai kapu, a Búza tér, a Magyar Huszár, amit a mai HágivdX azonosítottak, de a tetemvári pincék éppúgy előfordulnak, mint az avasi pincék némelyike. Utóbbi esetben két érdekes variáns fordult elő. Az egyik szerint: „1848-ban egy itthon járt képviselőnek az egyik avasi pince előterében kocsonyát tálalt vendéglátója. A hideg ételre jobban csúszik a bor, — mondta valaki. A kocsonyát a hordók mellől egy tégláról vette fel, annakelőtte ott fagyasztotta azt. Az alkony félhomályában a képviselő evőeszközével megbökte a húsdarabot (»cupákot«) s rémülten, undorral látta, hogy az egy kocsonyába fagyott béka, mert a húsdarab pislogni kezdett." A másik változat egyszerűen adja elő, hogy az 1800-as években egy avasi vendéglős kocsonyájába belefagyott a béka, s tálaláskor az pislogott. A vendégfogadóst sokat gúnyolták érte, s az szégyenében öngyilkos is lett. Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az „áldozatok" között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18. és a 19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi, „elit" Koronájában. Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedett. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát. A tősgyökeres miskolciak közül kevesen emlékeznek ma már vissza a tarhonya megjelenésére és beépülésére a miskolciak étrendjébe. Néhányan úgy vélik, hogy a tarhonya miskolci „felfedezés". Ennek történetét kutatva sikerült felfedeznünk azt, hogy az 1929—33-as gazdasági válság idején Váradi G. megjelentetett egy röpiratszerű füzetet, amely címe: Tarhonya vagy rizs? ". A szerző ebben a népszerűvé vált kiadványában a túltermelési válság sújtotta magyar búzatermesztést igyekezett ösztönözni. A lehetőséget erre az nyújtotta számára, hogy a sajókazai Radvánszky báró több ezer holdas birtokát nem volt hajlandó bevetni búzával. A miskolci pénz ügy igazgató a katonaság segítségével kényszerítette Radvánszkyt arra, hogy földjeit vesse be olyan feltétellel, hogy a lisztből új élelmezési cikket, a tarhonyát fogják előállítani. A sajókazai kezdeményezésre így jelent meg Miskolcon — és később országosan elterjedtté vált - a tarhonya.

264 264 Váradi G., munkája, a miskolci könyvtárakban nem lelhető fel, s így az abban foglaltakat pontosan nem ismerjük. A témával kapcsolatban Deák Gábor szóbeli közlését ezúton köszönöm meg. 132