Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)
szerint a miskolci és Miskolc környéki szőlőterületek lényegében már a 16. századra kialakultak. Ettől kezdve csupán ortás-, vagy irtásföldekkel, oldalparcellákkal történt gyarapodás, de ez valójában nem jelentett számottevő területi növekedést, inkább csak a folyamatos pusztulás pótlását. Erre már a 16. század végétől rendszeresen utalnak adatok. Egy 1593-as bejegyzés szerint Mészáros Kálmán vett egy darab szőlőt 15 Ftr-ért, „melj szőlő hat esztendőre fordult, hogj nem kapálták". 2 ° 3 Fél évszázad múlva még mindig találkozunk olyan adatokkal, amelyek szerint viszonylag olcsón lehetett pusztuló, parlag szőlőhöz jutni. 1654-ben „ ... Berzi Antal Úr vett parlagh szőlőtt Nánáson Bíró Istvántól egy Miskolczi hordó boron". 204 Marjalaki-Kiss Lajos az Országos Levéltárban megtalálta Miskolc 16. századi bortizedlajstromait, amelyek a szőlősgazdák nevei mellett feltüntetik az évi terméseredményeket is. Innen tudjuk, hogy a miskolci határ szőlőhegyein 1549-ben 405 darab szőlőt írtak össze. A szőlők nagysága birtokosonként 1 holdra tehető, amelyhez még a szőlőalji szilvás és kaszáló járult. 2 ° 5 Ez a nagy kiterjedésű szőlőterület, s hozzá kapcsolódva a szőlőművelés, a bor tárolása és értékesítése, okkal és joggal vált a középkori Miskolc életében a legfőbb gazdasági alappá. Ehhez a szőlőkultúrához olyan mesterségek és széles keretek között folyó termék-előállítás, valamint termékközvetítés kapcsolódott (borszállító korcsolyások, hordókészítő bodnárok vagy kádárok, kisebb edényeket előállító kulacsosok, szekeresek stb,) amely Miskolcot egyben az iparosok és kereskedők városává is tette. Az avasi, tetemvári vagy bábonyibérci pincék meglétére utaló adatok későbbiek, mint a szőlőtermesztésre és borkészítésre utaló feljegyzések, pedig nyilvánvaló, hogy a tárolás egyidős a termesztéssel. Első adataink a 16. század közepétől tűnnek fel. Ezek között is figyelemre méltó az egri káptalan 1562ben kiállított oklevele, amelyben bizonyítja, hogy Thamaszi (Tamási) Egri János Miskolc melletti négy darab szőlőjét, két darab szántó földjét és Miskolc város szőlőhegyén, a Szentgyörgy hegyen lévő három pincéjét eladta Máté Benedeknek és Máté Ambrusnak. 2 06 Ez a három pince az Avas keleti kiszögelésén, a volt kilátótorony helyén álló egykori Szent György kápolnához felvezető völgyön, a mai nevén Mélyvölgyön volt. Az Avasnak ezen a részén ma is legsűrűbben találjuk a pincéket (78-79. kép). 203 Mvjk. I. 127. 204 Myjk. I. 317. (1 miskolci hordó = 11 köböl = 132 liter). 205 A tized lajstromok másolatai megtalálhatók Marjalaki-Kiss L., hagyatékában. HOM. HTD. 76. 555. 33. A szőlők összeírásához ld. mégBorovszky S., 1909. 155-156, és H.SzabóB.,é.n.8. 206 Szendrei J., 1890. 3. 226. 111
