Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

Az emlékezet határán felül a recens gyűjtések hiánypótló szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű. Természetesen az avasi, a tetemvári és a bábonyibérci pincék, kisebb étkezők, falatozók, bodegák között is voltak kávézóhelyek. Ilyen volt a ma már nem létező, de 18. századi építésű, görög kereskedőházban üzemelő kávézó és tejivó a Szentpéteri kapu 7. sz. alatt (72. kép). 2. Szállodai kávéházak Feldolgozásunk második fejezetében bemutatott miskolci szállodák mindegyike rendelkezett külön kávézóval, kávéházzal. A századfordulótól a felszabadulásig közülük is kiemelkedik a Korona, a Pannónia, az Abbázia, a Royal és a Grand Hotelek kávéháza. Jellegüket, felszereltségüket jól mutatja egy részletes leírás, amely az Abbázia kávéházról jelent meg 1910-ben a Miskolci Kalauzban. Eszerint: „Pazar villamos világítása és elegáns felszerelése a fővárosi igényeket is kielégíti. Esténként a héten át többször cigányzenekar játszik. A magyar hírlapokon és folyóiratokon (85 db) kívül 37 német, 11 francia, 5 angol lapot tart. Jó, hideg buffet és olcsó reggeli (kávé vagy thea vajjal) kapható. A felszolgáló személyzet idegen nyelveken is beszél."

198 (A kávéházak recens gyűjtéseken alapuló történetére, mint a felszabadulás utáni időszak előzményeire a következő kötetben térünk vissza.) A cukrászdák esetében lényegesen színesebb a kép. A századfordulótól a felszabadulást követő évekig a következő jelesebb cukrászokat említhetjük. A századfordulót követő években kiemelkedik Denecke Caesar és Megay Róbert Széchenyi u. cukrászdája (73. kép). Rabel Albert cukrászdáját a Széchenyi u. 5. sz. alatt, Reisch Adolf cukrászdája a Széchenyi 135. sz. alatt, valamint Trillhaas Gyula cukrászdája a Városház téren, a mai Dominó épületében. 1926-ban, majd az 1930-as években „régi" cukrászok és cukrászdákként 198 LippaiB., 1910. 11. 105 72. kép. Egykori kávézó a Szentpéteri kapuban